Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és európai párhuzamai: Adatok a Vendel-kultusz magyarországi kutatásához – Szolnok megyei múzeumok közleményei 42. (1986)

lők voltak. Ezeken a vizes részeken nehéz volt birkát tartani, mert egy-egy nagyobb árvíz után járvány tizedelte a jószágokat. A hagyomány szerint a vízállásos területek szélén állították fel a szobrokat, hogy Vendel a betegségtől, árvíztől megóvja a jószágokat. A jászszentandrási szobrot egy jómódú parasztgazda állíttatta fogadalomból, a múlt század végén. A történet szerint Vendel, mint idegen vándor érkezett a faluba. Az állatokat dögvész pusztította s a falubeliek hozzá fordultak segítségért. Az idegen, aki „Vendelnek, az állatok orvosának" vallotta magát kézrátétellel és ráolvasással meggyógyította a beteg jószágokat. Az adatközlő emlékezete szerint a jobb kezét rátette a beteg tehén fejére és a következőképpen fohászkodott: „Gyógyítsa meg Atya, Fiú, Szentlélek egyisten ezt az állatot, A dögvíszt oszlajtsa el az Atyaisten, oszlajtsa el a Fiúisten, oszlajtsa el a Szentlélek isten, A dögvíszt környékezze meg az Atya, környékezze meg a Fiú, környékezze meg a Szentlélek egyisten."

10 Háromszor mondta el ezt az imádságot „Atya, Fiú, Szentlélek nevében". A hagyomány szerint az ő emlékére és ajánlatára készült a jászszentandrási szobor. A Vendel mondák sok esetben az egyházi Vendel legenda hatását tükrözik. Ez elsősorban ott figyelhető meg, ahol a monda a királyi származásra, illetve az ír-skót eredetre utal. Ezekben az esetekben valamilyen írott, nyomtatott forrás vagy a templomi prédikációk közvetlen hatásával kell számolni. Jászboldogházán úgy tartják, hogy „Vendel skót királyfi volt, akit kitagadtak. Őrizte az állatokat, előbb kanász, majd juhász lett. Az itteni pásztornépek őt tisztelték. Vigyázott a birkákra, nehogy betegséget kapjanak.

11 Jászjákóhalmán az egyik adatközlő szerint „skót juhász" volt, aki jól bánt a jószágokkal, ezért állíttattak neki szobrot. A mondák másik csoportja a Vendel napi szokások eredetét magyarázza. Tulajdonképpen csak ebben különbözik a szobrok keletkezéséről szóló mondáktól, mert a Vendel alakjára vonatkozó elképzelések mindkét változatban hasonlóak. Az erre vonatkozó hagyományokat szemléletesen összegezi a monda jászárokszállási változata: „Szent Vendéllus királyi sarjadék volt, ott hagyta szüleit, elment, hogy jámbor, egyszerű életet él. 26