Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)

/Győr? Lajos feljegyzett másolata igy örökítette meg : / " Az első Sütő miklós karcagi lakos» kb. loo éves. Ez a tanú hitelesen vallja, hogy ezelőtt kb. 60 esztendővel Kenderesen lakván 2o éves koráig, tudja és emlékszik rá, hogy ezen a halmon a minémü két határhányás vagyon, régenten is mindenkor ez a két hányás meg volt, kinek egyike fegyverneki, másika penigh kenderesi határhányások vannak, a turgonyi határ penig a csorbay útig tartott, mel is Kenderesről Csorba felé megyén. A második tanú Gál Mihály, kunmadarasi zsellér kb 5o éves : ezelőtt kb 35 esztendővel, akkor karcagujszállási lakos kun kapitány. Nagy Bálint turgonyi fél, ezen Fátensnek, ugy mint akkori kevi gulyásnak mutogatván Turgony és Kenderes közt való határokat egész addig, azután Kenderes felől Csonka érül viszen Csorba felé, utoljára azt a halmot•is mutatta Fátensnek és a mely két határ hányás volt rajta s most is vagyon az utón dél felől Turgonyi földnek mondotta, az utón belől pedig észak felől kezdve Kenderesi földnek és mivel akkor Kenderes puszta volt, a debreceniek élték, nevezet szerint Kovács Pál és Bárányi István s mind Fátensnek az utón belől észak felé nem volt szabad a marhát bocsátani, sem a debreczenieknek az utón által dél felé nem volt szabad marhával járni, hacsak meg nem árendálták a Turgonyi földet. A harmadik tanú Nagy Miklós sarudi lakos, Heves megyéből, az Egri Érsek ő excellenciájának szolgája, kb. 73 éves erről a földről és erről a halomról és a két hányásról ezen Fátens semmit sem tud mondani, hanem a Kenderes felől lévő Turgonyi telekről, mivel ott lett a világra, de nem ahol a templom vagyon. A negyedik jóravaló tanú Balog István karcagujszállási, kb, 63 éves. Még a török időben a Fátens Turgonyon született, hallotta azután sok idővel a báttyátul, hogy a felül irt ut félen dél felől a báttya, Balog György szántott, arányában pedig tul az utón észak felől Kenderesen lakos Kálmán nevű ember szántott volna, s mind két felül meg had— ták volna, hogy 2 lépésnyire mindenütt az utón haggyanak üresen és ne szánccsák fel az utat, a halomról pedig és a két hányásról ugy a csorbái útról ezen Fátens semmit sem tud, mivel csak 2 esztendeig ugy mint két vagy harmadfél esztendős koráig lakott Turgonyon és a Csorbái uton sem járt soha is, hanem csak hallotta, hogy Csorbái útig vagyon a turgonyi határ. Továbbá ezen közelebbi határjeltől téli nap kelet felé fordulván egy másik utón, mely hasonlóképen Kisújszállás és Fegyvernek felé vezet, ugyanazon tanuzás után 1655 lépésnyire haladva és egy hosszúkás 650 lépésnyi hosszaságban dél felé és a közönségesen Csonkaér szakadékja nevezetű ér hajlásának széléig terjedő helyen megállva, ahol az instáns fél elmondta, hogy a földnek ezt az emelkedését Hosszúhátnak hívják, az 1,2 és 4 tanuk a földhátról semmit sem tudnak, sem hogy hogy hívják nem hallották, a 3. tanú azonban, Nagy Miklós, azt vallotta, hogy Ördögárkának hívják ezt az emelkedést. Egyébiránt a tanuk egyhangúlag azt mondták, ők mindig ezt hallották, hogy a Turgonyi határ a Csonkaérig terjed. Aztán ezen földháttól inkább téli nap kelet felé fordulva egy nagy nádashoz, közönségesen Nagy rét, vezettek bennünket ugyanazon tanuk 269o közönséges emberi lépésnyire, ahol ugyanezen mocsaras nádasnak közepe táján a szomjúság miatt teljesen kimerülve, megállottunk s az emiitett tanuk itt is egyértelmüven vallották, hogy - 83 -