Kormos László: Kenderes története. Oklevéltár 1728-ig (1979)
ról Seres Pál,. Bvenchi Illés /Bencsi Iliéi/» Chazay Mátyás /Kaaai Mátyás,/» Thurgi Albert és Tepse Oszvald, — Turgony Péterszállásáról marjalakai János, Ayaz János, Jangortha Péter, Radó Gergely, Csapó Pétéi", Markó János, Zakai Imre, Bölber István serény és körültekintő kunok - a felek által, a megnevezett helyeken történő keresztülvezetése és egybegyűjtése után - kiszál lot tunk. Az emiitett Barátai Mátyás perjel és gondnok, Werboczi István mester, helytartó, Illevölgyi János és Henczelfy István itélőmesterek, valamint Derencséni György és Nádasai Albert mester, urunk királyunk jogügyi igazgatója jelenlétébenakiket urunk, királyunk e célra jelölt és kiküldött, - személyesen, őfelsége teljes meghatalmazásával szállottunk ki és Kenderes birtok nak emiitett területeit és annak használatát mindenfelől körülnéztük, azután sok tanút, leginkább nemteleneket, de mégis jóhirnevüeket és jó magabíró embereket, itélő biráink szine elé állitottunk a felek ajánlatára, majd az említett használat, haszonvétel, birtoklás és igazgatás felől legerősebb eskü alatt kikérdezvén, és megvizsgálván, végül eme tanuk vallomásából és bizonyságtételéből e vitás területrészt a viszálykodások szerint a felek által sok helyen elfoglaltnak és birtokoltnak, de nagyjában mégis a kenderesi birtokhoz tartozónak, annak határai közt levőnek és fekvőnek ünnepélyesen kijelentjük, így állnak a dolgok, noha az emiitett Kakát és Turgony Péterszállásán lakó kunok a megnevezett vitás területeket a királyi birtokhoz tartozónak vallották, de ezértelmü állításaikat semmiféle helytálló bizonyítékkal nem tudták igazolni. Mivel pedig bizonyossá lett, hogy jelenleg csupán a kérdéses terület használatáról, nem pedig öröklés jogáról és jogfolytonosságáról forogtak fenn az emiitett háborgások, éppen ezért nem akarván a vitás terület öröklési jogának megvitatásába ás eldöntésébe belebocsátkozni, a fentnevezett Kenderessy Mihály azt követelte, hogy a tanuk vallomásai és bizonyságai alapján a terület használata és ha-' szonvétele felől az előirt törvényes jogokban adjunk neki bizonyságot. Annak okáért a fentnevezettek a fennforgó ellentéteket megvitatván,az előzmények mérlegelése után, mivel nem akarták az emiitett feleket a viszályok és veszekedések szerencsétlenségében hagyni, hanem a békesség élvezetébe óhajtották őket bevezetni, hogy kiki megismerve saját birtokrászét, ismerje és tudja a másik támadásaitól magát megoltalmazni, e Kenderes birtoknak a területét őfelsége királyi kunjainak szállásaitól - a beidézett tanuk vallomásainak értelmében meghagyandónak és elkülönitendőnek rendeltük. Először és eredetileg csaknem északon, vagyis oldalával arra fekvő, a Nagy-Rét mocsarához vezető ut mellett, egy Nagytelek nevezetű helyen egy földből való határjelet találtunk, melyet néhai Erdmény István emeltetett, ezt megújítottuk, innen kelet felé fordulva és áthatolva a Kisrét mocsarán, bizonyos Kis-Szigetnek hivott szigeten, helytelenül a Nagy-Rét mocsarába egy másik földből való határjelet hányattunk fel újból; azután ugyanezt az irányt megtartva, egy másik szigetre értünk, melyet Tövises-szigetnek neveznek, melyet a felek közös használatában hagytunk; ahonnan nagy távolságra előrehaladva, a hosszúkás Ravaszlyuk nevezetű dombhoz jutottunk s itt állapítottuk meg az emiitett Kenderes Kakát és Kolbász birtokoknak a határát; az emiitett Ravaszlyuk halmot a kunoknak hagyván, de csak azzal a feltétellel, hogy a Ravaszlyuk"dombon belül és e halom körül a kenderesi nemesek és telepesek barmai ás állatai, lovai, és ménesei mindig szabadon legelhessenek, s ez ellen a királyi kunok ne gördítsenek akadályt. Innen dél felé elfordulva és - 25 -
