Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

1./ A község területének és lakóinak őstörténete A környék földrajzi kialakulása Kenderes területe földrajzi kialakulásának nyomai a történelem előtti korba nyúlnak vissza. A tudományos kutatások alapján csak részletkérdések tisztázhatók, melyek a geológiai felmérésekből, földrajzi ismeretekből, régészeti kutatások révén felszínre került tárgyakból fennmaradt múzeumi leletekből és azok rekonstruálásából tevődnek össze. Az ősi falukép keretét az a táj képezi, melyet a Tisza folyó és a hozzátartozó mellékfolyók rendszere hozott létre a geológiai harmadkor — ban, a Mátra és a Bükk felől lehúzódó vizek hordalékából feltöltődött területen. Az üledék sorok között keletkezett ős Tisza-meder és a Kakát mellékfolyó medre a lápos tavak között tört utat magának, s.a felesleges vizeket elszállítva földrajzi tájegységet alakított ki. A Tisza és a Kakát folyásának elhatárolódása idején Kenderes környékének Bánhalmáig terjedő magasabb felszíne vízválasztónak számított.Kunhegyes felől folyó Kakát Kenderest, az északi és keleti részén határolta. 3élen a mai Kisújszállás és Mezőtúr határán terpeszkedő Beretytyó vágott medret és a Kanderes délkeleti, keleti falén elnyúló tó körüli áradásos területen találkozott egymással a két tiszai mellékfolyó zabolátlan ártere. A Kakát vize áradások idején az ősi folyással ellenkező irányba tarelte a magasabb partos részekről a leáradó vizet, ilyenkor a Berettyó viz-többlatét is elvezette, A Kakát kétirányú vizmozgása a 14. században még állandó jellegű volt. A rajta épült vízimalom kétirányú forgással működhetett. l?77-bea készült Berettyó ártéri térképe világosan ábrázolja a két folyó ősi kapcsolatát. A Tisza és a két mellékfolyó árterülata alakította ki a vízjárásokból kiemelkedő kenderes! tájat, mely északon, északkeleten, keletan és délkeleten a Kakát mellékareivel és az általa táplált tóval vált védetté. - 1