Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

A birtokvita ezzel nem zárult le. A bői nemesek ugyanis Sebes kun utódoknak a birtokért és a birtokon tett beruházásokért, udvarházakért» templom helyreállításáért járó összeget nem tudták kiegyenlíteni. Ennek fejében a budai káptalan előtt kötött szerződés alapján IA06. június 3-án kenderesi birtokrészük 1/6-át 5o arany forintéri; 13 kénytelenek voltak a kunoknál zálogban hagyni, A zálog összeget a következő évben Kővári Pál nádori itélomester e— gyenlitette ki, aki l4o7. november 18-án leányági öröklés utján Kenderesen részbirtakhoz jutott és december 24-én Sebes kun. .utódainak Ígéretet tett, hogy az időközben 8o forintra felemelkedett zálogöszszeget l4o8 évben visszafizeti, A megegyezés szerint Kővári Pál fizetési kötelezettsége elmulasztása esetén a birtokot az összeg kétszeresében, azaz l6o forintban, a Sebes család megtarthatta volna ma14 ganak. Kovari Pal a zalogösszeget azonban határidőben kifizette,ezzel a nemzetségi közös birtokban hagyott területet saját magának megszerezte, E hosszantartó nemzetségi, családi- és egyéni birtokvita befejeződésével Kenderesen - a Gara-liga függvényeként.- elhatárolódtak a családi és egyéni feudumok, A birtokügy végleges elintézése Zsigmond király 14Q8. január 21-én kelt uj királyi adománylevelével zárult. Eszerint Kenderes 1/3-át Kővári Pál, 2/3-át pedig Bői Miklós utódai kapták. A feudális átalakulással a község osztályviszonyai megváltoztak. A tatárjárás és a nemzetségi feudum együtti-tartása l4o5-ig megakadályozta a földesúri abszolui hatalom egyeduralmának érvényesülését. A bői nemzetségi vitézek voltak a használói a közös birtoknak. Az 14о5 évi birtokfelosztás alkalmával a község birtoka még több nagy és kisebb családi érdekeltségek között oszlott meg. Jobbágytelkek csak a község északi falén — valószinü a meghódolt lakosok telephelyein, ahol valaha szolgáik éltek - létesültek. A község más részein nemzetségi szabadok birtokban maradtak. Kenderes lényegében l4o5—ben vált kuriális községgé. A Pálos birtokon élők,egyházi szabadokként, illetve a Pálos rend szabadjaiként éltek tovább.