Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

Kb. о tun «nak nevezték. Valószínű ebc„i származott a "kov-i" elnevezés, mely olyan mocsaras, lápos vidéket jelent, ahol a fold elnyeléssel fenyeget. Az Égis ten fiai közt Kara, Bakhtagan, Kushkáh szerepelt, a honfoglalók nevei közt hasonlókra ismerhetünk. /Kara, Kusid, 3ak— tur/. A kenderesi határ Kisújszállás felőli mesgyéjén ma is ismere­tes a Kara sziget. Kenderes mellett, Kulis közelében épült falu la­kói nevében pedig 1572-ben még szerepelt a Baktur név. A nap, hold, csillag jelaket sámándobokon, sátrak mezén, később lakóházaikon év­századokon át őrizték. Kenderesen néhány ház - szinte országos vi ­szonylatban egyedül álló — kelet felé néző oldalán a teljes homlok­zatot betöltő, általában hetes beosztású nap, hold, csillagjélek ma is láthatók. Az un. Hadházi részen, a házak homlokzatának felső har­madában a nap jelét és a hozzá sugárszerűen kapcsolódó fénycsikokat a múlt században fából fürészelték. Az l8oo-as években készült fej­fákon nagy százalékban szintén nap-jelaket faragtak. Találtam egyet­len fejfát, melyen a névmonogram, évszám mellett egy sugarakkal di­42. szitett nap es alatta az életfa faragott disze együtt látható. Az asztrál mitológiai kutatások arra engednek következtetni, hogy a ken­deresi lakóházak reliefjei, a temetői fejfák faragványai, a kozmikus szám, az égtáj szerepe iráni és urál-altaji népek vallásos felfogásá­nak keveredése nyomán jött létra. A késői káliz utód, Kővári Pál cí­merében l4o5-ből holdsarló és csillag jel égkultuszi hatást hordó ­zott. 3 Vallásos népi hiedelmek és népszokások is kapcsolódtak az égkultusz­hoz, s át-és átszőtték az ősök életét. A felkelő nap, a hajnal, a de­lelő nap és a napnyugta számtalan szokásnak képezte alapját. A gyó ­gyitó eljárás, a házi babonás fürdőzések, füstölések, kozmikus szá ­mokhoz fűzött babonák, csillagjóslások, szélfuvások jelei, az,un. n páhogás ,,-ok e kultusz sokáig meglévő elevenségét magyarázzák. Az é­letfa mitikus ábrázolásai szokásban voltak. Községi pecséteken, házak gerincdiszein, fejfákon nagy gonddal őrizték stilizált jelét. A kende­resi temetőben számtalan variációban és példányban látható. A környező községek temetői szintén szivósan átmentették a jelet az utókor szá­mára. E,szimbólum napjainkban a kézzel faragott fejfákkal együtt kezd eltűnni. - 15 -.

Next

/
Oldalképek
Tartalom