Kormos László: Kenderes története a honfoglalástól 1728-ig – A Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 41. (1979)

Kuruc ellenállásának Koszonnatta, hogy a község és református egyháza az l68l. évi soproni országgyűlés alatt fennállott és nem asett áldozatul az 1683-ban Buda alól visszavonuló török-tatár csapatoknak .seau Murád Giraj tatár kán csapatai Debrecent valoszinü két útvonalon közelitették meg..A Kakát hidon át, Kolbázon keresztül, azt lerombolva, a Hortobágy felé vonultak. A másik utvonaluk Kisújszállás, Karcagon át, az Ágota hidon keresztül vezetett. így Kenderes szerencsés módon elkerülte a végpusztulást, mert a Ladányig húzódó mocsaras, lápos, mintegy 3o-4o km hosszanti sáv védelmet jelentett a kuruc—labanc harcban ed zett népnek. Pest visszavétele után a török hódoltsági terület keleti része a Tisza vonaláig I685. december táján teljesen felszabadult a török megszállás alól» Torökszentmiklós-Szolnok körzete már I685. áprilisában levetette a török igát. Kenderes ezután még Eger vár 1683. dacejaber 17-i visszafoglalásáig hódoltsági terület maradt, csak ekkor csatolták a felszabadult Habsburg országrészhez. A Pálos oklevéltár kenderasi tangentiaja dokumentumai szerint a község 168.6-1.688 között fennállott. Kovács Pálné, Kálmán Margit 63 éves asszony 1686-ban szakadt el Kenderesről, de ugy tudta, hogy 5-6 évig előbb a töröknek, majd az Eszterházy csa112 Iád egyik tagjának fizették lakói a földesúri taxát. Szőke Jánoa és Teremi András elbeszélése szintén igazolja, hogy Kenderes Buda éa Pest visszavétele után még török kézen maradt, függetlenül attól, hogy 1686-ban a Kis Hevesi járásban megtartották az összeirást. Az összeirás különben sem ad reális képet, hisz a török által még megszállt területen nem volt biztonságos az összeirok közlekedése. 1686. évi török visszavonulás idején még kevesen költöztek el a községből. A piaci összeköttetés is megmaradt Debrecennel, a gazdasági élet vérkeringése még nem állott le,,a lakosság nagyrésze életben maradván, a termelő— 113 munka folytatódott. Kenderes végleges felszabadulása 1638. december 19-e után,történt mag, mellyel valójában magindult lassú romlása és pusztulása. Lakói szétszóródtak, s l69o után nagyfokú, elnéptelenedése bekövetkezett. Teljesen lakatlanná azonban nem vált. A aeo aquistica comissio 1б9о-17оЗ közötti idején, majd a II. Pákőczi ?erenc szabadságharcának 1711. évi szojaoru lezáródása után 1728-ig -94 -