Kiss Kálmán: Demokratikus, szocialista irányzatok és mozgalmak Kisújszálláson a XIX. század végétől 1944-ig – A Damjanich János Múzeum közleményei 38-39. (1975)

nuárjától egyre inkább színre lépnek azok az erők, és elemek, melyek T919. március 21—tol kezdve a forradalom irányítását, a proletárdiktatúra megszervezését végezték. Egyelőre, 1919. januárjában és februárjában a március 21-ére forradalmi élcsapattá egyesülő erők között még nincs teljes egyetértésedé a gyorsan pergő események, és a forradalom törvénye egységbe kovácsolta mindazokat, akik lényegében egyet akartak : adolgozók kizsákmányolásának megszüntetését és a nép hatalmának megvalósítás át, A Kisújszálláson kialakuló forradalmi erők közül legkövetkezetesebb és legforradalmibb magatartást a Szovjet-Oroszországból hazatért volt hadifoglyok képviselték, ők közvetlen Oroszországban ismerkedtek meg a szocializmus eszméivel, s őket itthon a város régi vezetői és a rendőrkapitány is "eredeti bolsevikik" néven tartották nyilván. Ezek közé tartó zott : Borok Albert, Inczédi István, Papi Lukács, Bikki Sándor, Szentpéteri-László, Kása János, Kovács Gábor és Kis Gábor. Ők már 1919. március 21, előtt komoly befolyást gyakoroltak a városban zajló eseményekre és a helyi szociáldemokrata szervezetre» n A balratolódás akkor jelentkezett ... mikor az Oroszországból hazatért volt hadifoglyok is jobban bekapcsolódtak a mozgalomba s a Szovjetunióban szerzett tapasztalataik alapján tájékoztatták az egész kisújszállási szervezkedés eszmei vezetőjét, Fejér Józsefet." /36/ Fejér József - mint erről már korábban is volt szó — törődött legtöbbet a hazatért katonákkal, volt hadifoglyokkal; Dr. Borzsák Józseffel együtt nagyon sokat beszélgettek ezekkel az emberekkel, s fokozatosan erősödött köztük az emberi, elvtársi kapcsolat, ami végül is egy táborba kovácsolta őket. "Ezek s ilyenfajta beszélgetések indítottak el bennünket a felé az ut felé, mely a válaszaiba torkollott, amely kezünkbe adta az iránytűt, merre táj0lódjunk, ha az igazság és becsület utj án'akarunk járni. így kerültünk mind szorosabb barátságba egymással, és mind meghittebb kapcsolatba a néppel, amelyet jónak, nagynak, nemesnek tartottunk és ismertünk mind jobban és jobban meg - a néppel, melyből származunk magunk is, s amelyben eszmei sikon visszakerülni örömünknek éreztük, éppúgy, mint féltő gyengédséggel segíteni őt az önállóság keresésében, s az örökkön szent kötelezettséggel, mely a gyengébben szemben arra hárul, akit életének kedvezőbb folyása helyzetileg - látszat szerint'— de sokszor igy is igen kérdéses joggal annak fölibe emel," /37/ A forradalmi csoport másik alkotóelemét tehát a városban a - 78 -