Kiss Kálmán: Demokratikus, szocialista irányzatok és mozgalmak Kisújszálláson a XIX. század végétől 1944-ig – A Damjanich János Múzeum közleményei 38-39. (1975)

foglalkozott a vidéki szervezőmunkával, A pártközpont vezetőit elsősorban gyűlések megtartására kérték fel," ugyanakkor állandó problémája volt a szervezetnek a helyi hatóság indokolatlan beavatkozása, mely a szervezet munkáját jelentősen gátolta. Nem engedélyezték a Népszava utcai árusítását sem. Izek ellen állandóan tiltakoztak, s kérték a központ segítségét t hogy járjon el ezekben az ügyekben a helyi hatóságnál. A források alapján, arra lehet következtetni, hogy лет sok eredményt értek el ezen a területen. Kisújszálláson csak a kormánypártnak, s a polgári pártoknak engedélyezte a hatóság a nyilvános népgyűlések rendezését, a' szociáldemokraták kérelmét mindig visszautasította. A Népszava számait pedig csak 194-1. jan. 22-től árusíthatták Kisújszállás on. /48/ A szociáldemokrata szervezet 1933. okt. 1—tői a Munkácsy utcán havi lo pengőért bérelt helyiségben tartotta összejöveteleit. /49/ 1935—tol már nem tartottak fenn párthelyiseget, mert "nincs rá elegendő anyagi bázis. 1935-ben pl. 3?-en váltották csak meg a pártbélyeget. Ennek oka î a munkanélküliség és a nyomor," /5oï Darvas László 1936 után Budapestre került. "Elhelyezése után is tartotta velünk a kapcsolatot, s az ő összeköttetése révén szintén hozzájutottunk kommunista sajtótermékhez, folyóiratokhoz, melyet alkalmi pesti utasokon keresztül juttatott el Földi Endréhez." /51/ 1936-tól Földi Endre, majd Varga Sándor végzi a pártszervezet ügyintézését, s ők bonyolítják le a levelezéseket is, 1936—tói az épitőmun— káscsoport mellett létrejött a bőripari munkások szervezete is* s mindkettő az SZDP keretein belül működött./52/ 1936— tói a taglétszám emelkedése figyelhető meg, s 194o—ben — nem sokkal felszámolása előtt — a taglétszám 15o körül voit/loo földmunkás és 5o iparos/ /53/ A hatósági terror, s a pártszervezet működésében jelentkező megtorpanások ellenére a kisújszállási szociáldemokraták a 3o~as évek második felében is figyelemre méltó tevékenységet fejtettek ki. Befolyásuk tulajdonképpen nemcsak a tagbélye— get is megvásárló párttagokra, hanem a lakosság jelentő ^-át képező kisbirtokos parasztságra is kiterjedt. Ezt lényegében a képviselőtestületi választások is igazolták. A nagygazdák— kai szemben a képviselőtestület ülésein is bátran képviselték az agrárproletárok és kisparasztok érdekeit. Főleg mindennapi gazdasági követelésekért harvoltak, de a Gömbös-kormány fasizmusa idején politikai akciók szervezésére is vállalkoztak. A háború kirobbanása után pedig nyíltan is kifejezték, hogy a "szocializmus győzelmét" akarják. - 195