Kiss Kálmán: Demokratikus, szocialista irányzatok és mozgalmak Kisújszálláson a XIX. század végétől 1944-ig – A Damjanich János Múzeum közleményei 38-39. (1975)

hordó emberek," /4/. Az, aratás utáni hangulatot, a munkásemЪегек nyomorúságos helyzetét ecseteli Nánási László földmunkás, aki azzal a szándékkal küldte be levelét, hogy a "Fold és Szabadság" szerkesztősége azt leközölje : " Befejeződött ' az aratás. Vége felé közeledik a cséplés is. A termés kitűnő, A föld, a természet újra megtette a kötelességét, az élet,az aranysárga búza dúsan ömlött a zsákba. És mégis nagyon szomorú a cséplőgép körül mindenki. Szomorú a gazda, mert tudja, hogy a termés csak addig az övé, mig a gépen lejön, Aztán már másé, el kell pocsékolni potom árért, és vinni az árát az államnak, az egyháznak adóba, a banknak kamatba. Szomorúan dolgoznak a cséplőgép körül a munkások, mert tudják, hogy hiába termett temérdek búza, nekik abból annyi sem jut, hogy kenyérrel kitelelhessenek. Aki a cséplőgép körül a munkásokat megfigyeli, az láthatja, hogy a munkásemberek soha ilyen gyengék nem voltak mint most, szinte alig vánszorognak, kedvetlenek, erőtlenek, fáradtak, elfásultak. A sok nélkülözés, az inségakción, kukoricamálén való telelés most látszik meg rajtuk. Ruhának nem is nevezhető rongyok lógnak összeaszott testükön" "... Sajnos, hogy ezeket a dolgokat csak mi látjuk meg, akiknek nem áll módjukban segiteni. Akik az ország sorsát intézik, azok most vigan nyaralnak, vagy utazgatnak Berlinből Bécsbe, Bécsből Rómába. Van idejük mindenre, csak arra nincs, hogy meglássák azt a feneketlen nyomort, amelyben a nép él. Azt hiszik az ország urai, hogy a nép türelmének nincs határa. Pedig van. Van rá példa a történelemben, mit jelent a nép türelmével visszaélni!" /5/ Trubacs Mihály 1933ban irt versében is megrajzolja a szegényparasztság sorsát» s egyben cselekvésre szólit fel : "Tégy hát valamit paraszt ! ÍFapégette aszott arcod,vézna csontos tested, Imádsággal Vegyült por-sár emészt, s öli lelked Fájó fáradsággal gürcölsz a falat kenyérért: Koravénülsz, csontbütykösödsz a terhes életért Örömöd egy pehely súly, mig bánatod egy mázsa, Szinte csoda, hogy van kedved élni a világba ! Élni, élni vágy mindenki; csak Te talán nem vágynál ? Ha vágysz, ugy csinálj szebb, s jobb holnapot a mánál Ébredj már végre egyszer tompa szunyókádból, Ha nem akarsz kipottyanni az élő világból. Elhanyagolt elméd csiszold : olvass, tanulj és láss Amig ezt nem teszed nem vagy, állat csupán, nem más!" /6/ Nemcsak az agrárproletároszociáldemokraták panaszos levelei— - 16? -