Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

ténő ellátását helyezték előtérbe. Ellentétes irányba irányították a lábbelivel megrakott vagonokat stb. 1944 közepén a vállalat vezetősége bizalmas utasítást kapott, hogy készüljön fel egy esetleges áttelepítésre oly módon, hogy az üzem az áttelepítés után azonnal dolgozni tudjon. A dunántúli városok közül Kaposvár, Kalocsa, Kőszeg és Szombathely lett kijelölve azzal, hogy véglegesen csak egyéb kérdések tisztázása után fognak dönteni. A Vörös Hadsereg gyors előnyomulása miatt ez a terv nem valósult meg. Az üzemben már érezhető volt a nyilas uralom szele, azonban a gyors hadiesemények miatt ez már nem tudott kifejlődni. A baloldali politikai szervezkedés csak egész kis mértékben volt tapasztalható az Rt. tagjai részéről, ami kisebb szabotázsok elkövetésében jelentkezett. Ugyanis 44 vagon árut — anyagokat és gépeket — a kijelölt németországi útiránytól eltérően a zlini központba irányítottak.

153 A hadiüzem-parancsnok az üzemben teljhatalommal bírt. Hatalmát elsősorban a munkások fölött gyakorolta. Megbízottai gumibottal figyelmeztették a munkásokat a szabályok betartására. Az emberek félelemmel ejtették ki nevét, az a hír járta, hogy aki az akkori rendszer ellen szólt, vagy nem megfelelő magatartást tanúsított, azt pribékjeivel levitette a pincébe és nagyon megverette, vagy személyesen verte meg.

154 Erre legtöbbször a légiriadók alkalmával került sor, amikor a szabad élethez szokott munkások nem voltak hajlandók légópincébe menni, viszolyogtak tőle, egyesek megpróbáltak kerítésen át a szabadba jutni. Pál József munkás erre az időre így emlékszik vissza: „1943. január 7-én kerültem Martfűre, a CIKTA Rt.-hoz, a 34-es műhelybe dolgozni. Az üzemben szigorú fegyelem uralkodott, a műhely mestere is szigorú ember volt, rá sem lehetett nézni, mert mindjárt odaugrott és az embert fülön ragadta. Igen jól emlékszem arra az esetre, amikor az egyik dolgozó összeszólalkozott a műhelymesterrel, ezért az egész „cvikkerájt" (foglaló részleget) a hadiüzem parancsnokához vitte. A kihallgatás alatt, hogy ott álltunk az szds. előtt, az egyik dolgozónak, Petrányi Ferenc munkatársnak a bokáját úgy összerugdosta, hogy orvoshoz kellett vele menni... (Petrányi) munkatárs egy nap nem jelent meg a munkahelyén, ezért Szatmári szds. 4 napra lecsukta és naponta csak fél liter vizet és 10 deka kenyeret kapott enni." A legkisebb megmozdulás (bérkövetelés, izgatás stb.) esetén azonnal elbocsátotta a dolgozót. A leventeköteles fiatalokkal basáskodott. Távolmaradás esetén pofozással és lecsukassál büntette őket. „Az egyik alkalommal megszöktem a leventefoglalkozásról, ezért 2 napig a pincébe lecsuktak. Nagyon féltünk a hadiüzem-parancsnoktól, mert a legkisebb 76