Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

V!. A CIKTA-BATA FELLÉPÉSÉNEK TÁRSADALOMGAZDASÁGI KIHATÁSAI MAGYARORSZÁGON fezek a kihatások lényegében a következő tényezőkre vonatkoznak: Cipőfogyasztás A magyar cipőipar termelési kapacitása 1935 és 1938 között öszszesen 8 millió volt. 1939-ben, a háborús konjunktúra kezdetén, már 5,5 millióra emelkedett az évi össztermelés.

125 A 8 millió párból csak mintegy 3 milliót gyártott az ipar és a fennmaradó 5 milliót a kisiparosság termelte.

126 A vizsgált időszakban, országos szinten a cipőiparban foglalkoztatottak száma 79 500 fő volt.

127 Az egy főre eső termelt cipők száma nem érte el még az egy párat sem. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a viszonyszámok a termelésre és nem a fogyasztásra vonatkoznak. Figyelembe véve a hazai piac felvevőképességét, ezek a számok lényegesen alacsonyabbak lesznek. Csak a martfűi Bata—CIKTA Rt. érdekeltséget figyelembe véve, az 1939-ben gyártott cipők száma (érsekújvári üzem) elérte a 0,55 millió párat, a behozatal Zlinből kb. 0,664 millió pár.

128 1939. évben Bata nélkül az egy lakosra jutó termelt cipőpár száma 0,65 volt, Bata megjelenésével 0,79-re emelkedett. A martfűi gyár beindulásával ez az érték meghaladta az egy egészet. Bata termelési politikája ugyanis éppen annak a néprétegnek a szükségleteivel vetett számot — nemcsak itt, hanem minden országban, ahová a lábát betette —, melynek az év legnagyobb részében víz és hó borította sáros utakon, rossz körülmények között kellett közlekednie. A Bata-cég a széles néptömegek részére éppen a nekik olyan nagyon szükséges és árban hozzáférhető gumicipő-féleségeket gyártotta (gumi63