Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)
csolatban állók csoportja — voltaképpen az egész gyár, mind a vezetés, mind a muníkásság szilárd állapját alkotja. Körülöttük helyezkednek el a martfűi törzs fiatalabb, lazábban kötődő tagjai is. 142 összességében e törzsgárdához tartozók jelentős szervezett erőt képviselnek, képesek az előttük álló feladatok megoldására. A fiatal dolgozók közül egyre több azoknak a száma, akik az iparban találták meg számításaikat (szakmát^ munkahelyet, kedvező szociális ellátást, kulturálódási lehetőséget, lakást kaptak), akik feladják a naponkénti bejárást és Martfű községjbenj telepednek le véglegesen; ezek résziben állami lakóházakba költöznek, részben pedig állami támogatással családi házat építenek. 143 Életszínvonal Egyének véleményére támaszkodva könnyen zavarba jöhet az ember az életszínvonal megítélésénél. Ha a munkáslafcásokban ma széttekintünk és szemügyre vesszük az összkomfortos, fürdőszobás modern otthonokat, a szobában a televíziót, rádiót, új bútorokat, az udvaron a motort, vagy a személyautót, ha csak végigpillantunk az emberek öltözködésén, teljes bizonyossággal leszögezhetjük, hogy az elmúlt másfél-két évtizedben az életszínvonal szemmel láthatóan) emelkedett. De ha meghallgatjuk a dolgozókat, figyelembe vesszük az emberi szubjektumot, bizonyos tekintetben ellentmondásokkal találkozunk. Sokan nem méltányolják életviszonyaik javulását, nem érzik konkréten e változást. Amikor a Martfűi Tisza Cipőgyár dolgozóinak életkörülményeit taglaljuk, nem szakíthatjuk ezt ki a társadallom egészéből. A teljességre való törekvés nélkül próbáljuk megvilágítani a gyárban dolgozók helyzetének megváltozását, életkörülményeit, viszonyait. Az életkörülmények sokezemyi változását sohasem lehetett egy statisztikai mutatószámmal kifejeznji. Az általánost viszont legjobban mégis a keresetek, ül. a jövedelmek vásárlóerejének alakulása fejezi ki. Tény az, hogy a reálbérek, reáljövedelmek megítélésénél is több tényezővel kell számot vetni. Másfél-két évtized alatt az ár- és bérrendszer, továbbá a fogyasztás szerkezete messzemenően megváltozott, jelentős változások következtek be a, létszám összetételében is. Mind a munkás, mind az alkalmazotti kategóriában, növekedett a szakképzettebbek aránya, mely az átlagkeresetek alakulásánál tükröződik. Számításaink tehát csupán közelítőleg mutatják a tényleges valóságot. A produktív munkáslétszám 1950-hez viszonyítva 1967-ben több mint ötszörösére növekedett. A fokozatos fejlődés következménye, hogy 1967ben — a létszámon belüllii arányeltolódást is figyelembe véve — a gyár összes dolgozói létszámának már 85%-a a munkás kategóriába tartozott. 144 163
