Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

A martfűi Tisza Cipőgyár fejlődési üteme már 1951—52-ben lelas­sult,1953—54-ben szembetűnő visszaesés következik be. A személyi kultusz egész politikájának, különösen gazdasági és vezetésének súlyos hibái jelentkeztek ekkor gyárunk életében. A nyersanyagellátás bizony­talansága miatt a gumikeverékeket is gyakran kellett változtatni. Rom­lott a segédanyagok minősége, egyes cikkekben hiány keletkezett. Áram­hiány miatt sűrűsödtek az üzemszünetiek, alkatrészhiány miatt is za­varok voltak. Az eleinte nagy lendülettel indult munkaverseny mind lélektele­nebbé vált. A mennyiségi növelés mellett elhanyagoltak egy sor igen fontos kérdést, nem vették figyelembe a minőség, önköltség, termelé­kenység stb. alakulását. Drágán termeltek. Az életszínvonal a sokat hangozitaitött növekedés melílett is eimaradt a tervezettől, ezért bizonyos fásultság kezdett uralkodóvá válni. A gyakori programváltoztatások akadályozták a tervszerű termelést. 1954-ben viaflianmcsikét javult a helyzet. De az anyaghiány, a nagymérvű munkaerővándorlás gátolta az eredményességet. A dolgozók között ag­gasztó jelenség kezdte felütni a fejét akkor, amikor az államosítással egyidejűleg — helyesen — több műszaki és egyéb beosztásba helyeztek Budapestről a gyárba dolgozókat. Olyan hangulat vált uralkodóvá, hogy most már minden régi szakembert, vezetőt és szakmunkást levál­tanak, mert a régi „Ciktásokra—Batyásokra" nincs szükség. 77 Ennek hatására igen sok nagyüzemi termelésben jártas személy vándorolt el más munkaterületre, amely tovább súlyosbította a helyzetet. Mindez szinte láthatóan több csoportra osztotta az embereket. Nőtt az egymással szembeni bizalmatlanság. Az emberek egy része befelé fordult, se látni, se hallani nem akart. A másik része pedig meg volt sértve, mert úgy érezte jogtalanul mellőzik, bár 1945-ben ő kaparta ki » romokból, helyezte üzembe és vette birtokába a gyárat. Az üzembe helyezett új vezetők és szakemberek pedig gyakran értelmetlenül nézték, hogy miért van ez az elkülönülés, szinte ellen­séges visszahúzódás tőlük, nőiért tekintik őket „bevándoroltaknak". 78 A sok gonddal, problémával tarkított termelés vitele szükségszerűen megkövetelte a vezetőktől a jobb munkaszervezést, a gyakoribb túlóráz­tatást, amely végül is a tervek teljesítésére vezetett. 1955-ben látszólag minden megjavult. A termelés rekordszintet ért el. Az eredmények mö­gött azonban olyan erőltetett intézkedések és módszerek rejlettek, ame­lyek végtére visszájára fordították, megrendítették a rendszer alapját. Ezt a megrendülést jelzik az 1956-os adatok. Augusztusban volt az első komoly, több százezer forint kárt okozó tűzeset. 79 Az ellenfor­radalmi események gyárunkban — a fővárosi üzemekéhez hasonlítva — talán valamivel enyhébben zajlottak le. A vezetés, s a munkafegyelem 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom