Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár Martfű – A Damjanich János Múzeum közleményei 36-37. (1974)

Ebbe a városkába érkezett 1894 szeptemberében a húszéves BATA Antal öccsével, Tamással, zsebében a Magyarbródon kapott cipőüzem alapítási engedélyével. Apja is cipőüzemmel rendelkezett Magyarbródon, amely 40—50 munjkásis&l dolgozott. Antal itt tanulta ki a szakmát, s a termelésben felügyelői teendőket látott el. A nála két évvel fiatalabb Tamás is elsajátította a szakmát, apja kis üzemében inkább a kereskedelmi résszel foglalkozott. Emlékirataiban úgy nyilatkozik, hogy ő vette rá bátyját és Anna húgát az önálló vállalat alapítására, „hogy legyünk gyárosok, urak". A Zlinben kibérelt két kis helyiségre egyelőre nem nagyon illett a gyár név, s az egyetlen parasztszekéren elfértek az apjuktól kapott két varrógép, a bőrvágó kések, a kaptafák. Szerény kezdetet jelentett még akkor is, ha anyai örökségüket, a 800 aranyat is hozzászámoljuk az alaptőkéhez. Az új hitelezőkből élő üzem a valach parasztok, sőt asszonyok, gyerekek munkájára alapozta hasznát. A kiszabott darabokat e sokszorosan kizsákmányolt, otthon dolgozó munkások illesztették össze. Az üzemben az első év végén csak 10, de otthon 40 munkás dolgozott a Batáknak. Kezdetben kizárólag nemezből készült cipőket gyártottak, mert a bedolgozók ezek készítéséhez értettek, s ezeket olcsóbban is tudták adni a szokásos áraknál. A cég eleinte pénzügyi zavarokkal küzdött, hitelezők szorongatták, annál is inkább, mert 1895-ben új gazdasági válság lépett fel. A válság terheit a Batatestvérek a dolgozókra hárították, s azok sokszor csak előleget kaptak, fizetést nem, s gyakran azért is könyörögniök kellett. A Baták leleményesen jó szervezők, de mándenefaeJőtt kegyetlen kizsákmányolók voltak. Üzemükben a munkaidő napi 14 óra, vagyis a lehető leghosszabb volt. Vasárnap is munkanap volt, sokszor késő éjjel is dolgoztak. Az árusításra kezdettől fogva nagy gondjuk volt, az ezzel kapcsolatos teendőket Tamás intézte. Maga s megbízottai egyre messzebb hatoltak a Monarchia területén, s bizonyos áruhitelt is bevezettek. Tamás — emlékiratai szerint — 1895-ben már az egész Monarchia területén utazgatott, hogy a leszállított árukért a pénzt megkapja. Tamás, aki Antal katonai szolgálatra térténő bevonulása után maga intézte az üzem vezetését, szerencsés ötlettel a legigénytelenebb néprétegeket akarta vásárlóivá tenni, ezért 1896-ban bevezette a vászoncipők gyártását. E „Batyovki"-k hamarosan igen népszerűek lettek, mivel könynyűek, olcsók voltak. A cég nagy megrendeléseket kapott a Monarchia egész területéről, főleg Bécsből, Budapestről(I), Krakkóból, s alkalmazottainak száma, vagyona egyre nőtt. Az 1897. január 7-i leltár szerint raktáron volt 1675 pár kész cipő (1009 ar. kor. értékben), anyag pedig 5030 ar. kor. értékben. Az évszázad végére a Baták vagyona 30 711 ar. koronára ugrott. A régi üzem már szűknek bizonyult, mert 50 munkás dolgozott az üzemben, 120 pedig otthon. A zlini vasútvonal felépítése 10