Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)
góban. Ez azt jelenti, hogy rendszerint nincs betervezve előre, hogy hol lesz köles, hanem ha a viz miatt egy-egy terület e abban az évben másként hasznosítani nem tudnak, akkor a.rövid tenyészidejű kölest elszórják rajta, s ezt aratják. A paraszti emlékezet mellett a levéltári források is sokat megőriztek a kölestermesztés jellegéről. A csőszök és pásztorok bérébe rendszerint beleszámítják naturáléként a kölest is. 1769-ben pl. a kunhegyesi határban felszántott rét Őrzéséért lánconként a bér egy 155 garas vagy annak megfelelő búza, árpa vagy köles. 1792. év tavaszán pedig "a Botsai Viraditsos föld" kerül köles 156 alá, ami pedig kimarad, azt dinnyének osztják ki. 1795157 ban is egymás mellett van a köles és dlnnyeföld. 1796— ban arról tudósít a jegyzőkönyv, hogy "A Borda rétet és Köles földet" feldülőzték, de nem jutott mindenkinek elég a járandóságához képest. Majdnem egy egész tized kimaradt.Újraosztást pedig nem csinálhatnak, mert már sokan a nekik ki158 jelölt földet meg is szántották. 179°. április 26-án a lakosok javaslatára küldöttség megy ki megnézni, hogy valóban kitelne-e "a* Disznó rét környékén az Őzes körül való laposságból egy kölesnek való osztály". Megállapítják, hogy a "legelőnek leg kisebb kára nélküj " megvalósítható a kölas159 föld osztás, melyet el is végeznek. "^ 1799- áprilisának végén a Ealas környékén, találnak jó kölesnek való földet, melyet a viz nem fenyeget. Nádudvar felől pedig egyenesen gáttal kellett védeni a köles földeket, nehogy a felülről lezúduló vadvizek használhatatlanná tegyék. Ennek a védőgátnak a neve kölesffát. I856— ban az idő sürgeti a tanácsot, hogy minél előbb ossza ki a kölesföldet, mert kezdődik rajta a mun162 ka. I857. márciusában már néhányan, nem győzve kivárni az