Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

megbatározott rend szerint kimérte kinek-kinek a járandóságát. Nyilhuzással döntötték el, bogy a tizedek milyen sorrendben következnek egymás után. A tizedeken belül házsorja— ban adták itt is ki a földet. Egy vagy több évre szólt az osztás előre maghatározott növények számára. Ezek a növények: dinnye, köles, kukorica* kender. Tanulságos az, hogy két legfontosabb növény, a köles és a kukorica először a járulékos földekben kap helyet. Mint korábban utaltunk rá, a kukorica később kiverekszi magának a helyet az ugar— végül a tanyafcldban is, addig a köles szinte végig megmarad itt. Vetésterülete lényegesen nem növekszik. Mennyisége igy is elegendő az emberi táplálkozás számára a legutóbbi időkig. A baromfi táplálásában jelentős szerepet nem játszik. Fontosnak tartjuk azt is hangsúlyozni, hogy ezeknek a földeknek a használata volt a legkötöttebb. Itt alkalmaztak szigorú vetéskény

szert./Ld. pl. 133. jegyzetpontot./ Tulajdonképpen a föidközösségi forma továbbélésének is tarthatjuk a járulékos földek rendszerét. Mint ilyen a szántóföldi rendszerek között a leghosszantartóbb, s csak a rét és legelő közös hasz nálata múlja felül. Ez utóbbi a század utolsó évtizedében szűnik meg, a járulékos földeket végleg egyéni tulajdonba az l86oad években adják. Mivel ezeket a földeket a rétek között jelölik ki, igy megszűnésük egybeesik a rétek lecsapolásával és végleges tulajdonba adásával. A járulékos földek ezután mint réti szántók szerepelnek a többi, viztől felszabadult területtel e— gyütt, A tanácsi jegyzőkönyvek szűkszavúságukban is sokat elárulnak a járulékos földek hasznos

itás éról. A következőkben megkiséreljük összefoglalni ismereteinket, annál is inkább,iaert - 81 -