Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

gyelembe, s ennek mikéntje a városlakó tulajdonosokon múlott, nem a szolgálatukban álló pásztor vagy szolgarendüe— ken. Ők kiszolgálói, végrehajtói voltak a gazdák utasitá sálnak., Kutatásaink irányát az is meghatározta, hogy ez a Nagykunságban végeztük. Itt sokkal nehezebb a hagyományos néprajzi módszerekkel végezni a kutatást, mint akár egy néhány százas, vagy ezres lélekszámú kishatáru községben. Sokkal nehezebb az áttekintés, a teljes kép megrajzolása, mivel egy-egy város mind tájilag, mind gazdaságilag és társadalmi-, lag rendkivül differenciált, éppen a nagyságából következően. Karcag városa is a legutóbbi népszámlálás szerint 26 ezres lélekszámú, határa pedig 67»ooo kh. Ilyen nagy terület áttekintése a hagyományos néprajzi módszerekkel szinte lehetetlen, szükségképpen a megrajzolt kép is sok torzulást szenvedhet. Hogy ezt kiküszöböljük, szükséges volt a történeti előzmények tisztázása. Helyesnek és fontosnak tartottuk, hogy az interjú mód szerrel gyűjtött adatok.mellé a történeti és archivális anyagot is felsorakoztassuk. így lehetővé vált a jelenségek pon — tosabb értékelése. Elsősorban a. helyben keletkezett kéziratos anyag őrzött meg legtöbbet az elmúlt két évszázad gazdasági és társadalmi viszonyaiból. így sikerült több olyan korábbi művelési gyakorlat létezését megállapítani, melynek a ma gyűjthető er"ékanyaga nagyon töredékes, elemei viszont szervesen beépültek a közelmúlt gazdálkodási gyakorlatába, Mindezek a módszertani problémák segitettek annak a megértésében, hogy a paraszti élet megnyilvánulásai szoros összefüggésben vannak a helyileg kialakult hagyományokkal, igazga- 6 -