Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

nye a 19. század közepén a jobbágyfelszabadítással, a kapitalista termelési viszonyok általánossá válásával mutatko zik meg. Ez; olyan lökést ad a terület fejlődésének, mellyel a korabeli alföldi viszonyok között kiemelkedő helyet biztosit számára*. Ezért is értékelhetjük ugy a Jászkunság mező gazdaságát, mint az " amerikai utas " fejlődés jegyeit viselő üzemszervezést. Természetesen nem jelentkezett tiszta formában ez a gazdálkodási rendszer. Egyik sajátos ket — tősség pl. az, hogy Karcagon a véglegesen kiosztott, tehát szabad rendelkezésű terület a határnak mindössze egyharmada, mig a másik kétharmad megmarad közös haszonvetelü területnek, melyet legeltetnek, kaszálnak» nádat nyernek róla, s éven ként ujraosztásos módon müvelik. Ezek a területek állandóan fogynak a 19. század közepétől, a határ végleges és teljes felosztása azonban csak a század végére következik be. Ezeket a változásokat a fentebb vázolt körülmények hozták létre, s együttesen határozzák meg azt a néprajzi képet, melyet a recens anyagból megrajzolhatunk. A határ képének alakulása A tudomány régen megállapította, hogy a táj és az ember nagyon szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban van egymással. A táj kultúráját az ember adja* az ember tevékenysége révén alakul át egy táj kulturtajjá. Miközben azonban az ember munkájával megváltoztatja a környezetét, ez a környezet is hat rá, s alakitja. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni, hiszen csak igy érthető meg az örökké változó emberi és természeti világ kapcsolata. Valójában a tájat az ott megjelenő ember már puszta lényével - 2o -