Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

hogy a haszonbéres föld пега tartozott az élvonalbeli gazdálkodású területek közé. Szolgarendüek Többször is utaltunk rá, hogy a város gazdálkodására a tanyás üzemforma a jellemző. Ebből következik, hogy a városon élő gazda jószágait vagy a fiai, vagy pedig a fogadott cselédek gondozzák kinn a tanyán, illetve végzik a rendszeres mezőgazdasági munkákat. A gazdáknál szolgáló cselédeknek csak egy része került ki Karcagról, jelentős számban jöttek ide szolgálni a környező községekből. Jelentős mértékű munkaerő felhalmozódás vált ezzel lehetővé, s,sajátosan szinezte ez a jelenség a város demográfiai képét. Tanulságos a kommu-.itás állásfoglalása a városba bejövő, munkát vállaló emberekkel szemben. Az természetes volt, hogy ezt megengedte, sőt szorgalmazta is a tanács. A letelepedésüket ellenben szigorúan tilalmazta. Csak addig engedték meg, hogy a városban, vagy határában tartózkodjon valaki, mig munkaviszonyban volt. Ha bármilyen oknál fogva nem,vállalt mun kát, akkor el kellett hagynia a város területét. A levéltári források bő példaanyaggal igazolják állításunkat. 1799-Ьеп a tanács a kérdésben a következőképpen foglalt állást : " Tapasztaltatván, hogy sokan jönnek bé Külföldről szolgálatra s itten kevés ideig szolgálván ki egy ki más okon a Szolgálatot el hagyják, s itten meg vonulnak. E részoen pedig meg határostatott, hogy ugy is közelítvén a szolga fogadás, hirdettessen meg, hogy minden arra való -172 -