Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

3oS hivata figyelmünket kitűnő dolgozatában. Karcagon is mind a levéltári források, mind az irodalom, mind pëdig a paraszti emlékezet szerint a gabona tárolás

алак legáltalánosabb, de nem kizárólagos formája volt a vermelés. Mint arról korábban irtunk, a város nyugati oldalán egy partosabb rész volt, ahol a vermek nagyrésze állott. Ez a hely földrajzi névben is rögzitődött vermes hát, verses laponyag xxésr&xi. Emellett azonban csináltak vermeket benn a házaknál az udvarokon, és kinn a tanyákon is. Bár ez utóbbi ritkább volt. Hasonló rendszerről tudósit JANÓ Ákos is Kiskunhalasról, Зоб valamint Jászberényből is ismerünk ilyen adatokat, A karcagi vermes háton jelölhettek ki l8l3. Júniusában Rátz Mihály kereskedő malmát is, mert kéri, hogy más területet adjanak neki, 3o? mivel "itt vermek lévén, a Czölöpöket le tenni nem lehet." Ezekre az együtt levő vermekre fogadott csssz vigyázott, nehogy illetéktelenek meglopják. Általában megállapítható, hogy Karcagon mindig ott találhatóak a vermek, ahol a gazda a családjával telelt. Ha kinn volt a tanyán, akkor ott csináltatott vermet, a gyakoribb a városi verem volt a háznál, vagy egy csomóban az emiitett helyen. 1765—bői van az első adatunk a veremről : "Egri LaKos Berki János Lova özvegy Szentesi Jánosné be csinálatlan verme— З08 be esvén, belé döglött.

n l??o. novemberében Koyács János vermét felbontották és belőle 4 zsák. búzát kiszedtek. " Egy évvel később ismét hárman állanak a biró előtt, mert a n

Vermes- Lapo— nyagban lévő Búzás vermét éczakának idején fel bontották, és a— zon. verembül 14 véka búzát el is loptanak." 1766-ban Gaál An.d*rás"az. maga édes At^yának Verméből" hat zsák búzát ellopott, s el311 adta a kereskedőnek. A legtöbb probléma a be nem fedett vermekből adódott, Eb- 159 -