Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

tek haza, míg as egész munkával nem végeztek. Ilyenkor kinn aludtak. Sajnos nem sok remény van arra, hogy a későbbi források többet eláruljanak erről az érdekes szokásról. Meglétét egy jegyzőkönyvi bejegyzés bizonyítja, mögötte rendsze271 rességet lehet sejteni. Vetés A gabonát elsősorban géppel vetették az emlékezet szerint, s csak kivételes alkalmakkor kézzel. A kézzel vetés csak olyankor volt szokásban, ha nem tudtak gépei szerezni, s ma guknak sem volt. Az is előfordult» hogy néhány, a hagyományhoz jobban ragaszkodó gazda a földjén dolgozóknak csak a kézzel történő vetést engedélyezte; Karcagon nem csak a gabonát, hanem a kukoricát is géppel vetették, vagy az ekére szerelt pergetővel szórták a barázdába. A vetőmagról az előző fejezetben bővebben szóltunk. Megállapíthatjuk, hogy Karcagon a jő vetőmagnak azt tartották, amelyik jól meg volt érve. Már a lábán kiválasztották azt a gabonatáblát, melyet vetőmagnak szántak. Ezt hagyták megérni, és csak legutoljára aratták le. Az asztag egyik végében különítették el jól látható jelekkel;•mis1 ingat, kaparekot tettek közé és a többi közé. így a cséplésnél könnyen felismerhető volt, hogy hol kezdődig az asztagban a vetőmag. A kukorica vetőmagot is maguk termesztették. Csövenként szedték össze a letört, letisztított kukorica átválogatása során. Ügyeltek arra, hogy a legszebb és legegészségesebb csövek - 137 -