Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

gyobb gazdaságoknak kifizetődő a tartásuk, kisebb gazdaságok elsősorban csak a lóigára támaszkodnak. A szántás minőségét az határozta meg, hogy milyen, igaereje volt a gazdának. Azt tartották,, hogy kinek mennyi volt, annyit fogott eke elé, illetőleg kinek mennyi jószága volt, olyan ekét tett utána. így az állattartás, pontosabban az i— gás állattartás és a földmüvelés között szoros összefüggés'.: tapasztalható. Minél több jószágot tartott valaki, annál jobban biztositva volt, hogy a földjét jól meg tudja művelni.Egyegy nagyobb gazdaságban két-három-négy eke is volt, különböző fajta. Mindig a munka jellege határozta meg, hogy mikor melyikkel dolgozzanak. Általában minden gazda arra törekedett, hogy annyi igaereje legyen, ahány ekéje van, tehát hogy egyszerre is üzemeltethető legyen valamennyi. Általában két ökörre számítottak egy ekét, de ha mélyebbre szántottak, vagy kötöttebb földön, akkor négyet, sőt hatot is az. eke elé fogtak. Ez utóbbi mennyiséggel különösen uj törésű földben dolgoztak. A szántás milyenségét az határozta meg, hogy milyen mag kerül a földbe. Más szántást igényelt az őszi mag, másat a tavaszi vagy a kapás. A levéltári források is adnak némi támpontot arra vonatkozóan, hogy mikor, melyik évszakban szántottak. Ezek az adatok azért is tanulságosak, mert azt bizonyitják, hogy semmit sem változott az utóbbi két évszázadban a müvelés kialakult rendszere, A változás csak abban tapasztalható, hogy a mezőgazdasági termelés kiszélesítésével összevonták a területeket. A munka ritmusa azonban nem változott. Legfeljebb a megnövekedett mennyiségek miatt a tempója gyorsult meg, különösen az utóbbi évszázadban, A levéltári források bizonyitják, hogy nagyon lényeges - 132 -