Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

ta lévÔ elszáradt növényi részek elégetése. GYÖRFFY István 173o-ból, Turkevéről idéz rá vonatkozó adatot : n Ország törvénye szerint Gergely nap után szokásban ment, hogy mindenütt a mezőt gyújtogatni szabad» melyet "biró uram is meghirdetett; Tóth János uram mezőbeli kazla meggyúl— 258 ladván, megégett," Ekkor a tarlót gyújtotta fel valaki, igy keletkezett a kár. A föld égetéssel való tisztításának kettős eredménye volt : egyrészt a növényi hamu a termőerőt pótolta, másrészt a földet megtisztitotiák, s igy könnyebb volt művelni. A fenti idézetben az a kitétel, hogy ország törvénye szerint szabad az égetést végezni, feltételezi, hogy rendszeres gyakorlat lehetett a 18. században az égetéses tisztitás a mezőkön. Ezt erősiti meg egy karcagi adat is, mely szintén egy ilyen földégetéssel kapcsolatos kártételről lett felvéve. Az a— dat tartalmaz még más figyelemre méltó feljegyzést is, nevezetesen, hogy a kinn lévő értékeket; takarmányt, s más efféléket ugy is védték a kártételtől, hogy a környéket felperzselték,ezáltal a másfelől jövő tűznek elejét vették. OSYÁTH Pál a Sár 259 rétről hasonló dologról számol be a rét égetése során. A takarmány tűztől való megvédésének másik módja, hogy körülár— kolták, vagy körülkapálták,, Az árok arra is jó volt, hogy az állatok kártételétől védte. Az itteni adat a körülkapálást emLiti, mint védekező eszközt*: "Minthogy a Ns. Magistratur Féke András ur szénája meg égetése előtt csak nem egy hónappal meg hirdette a Ns Város Lakossal között, hogy minden ember a maga szénáját s más takarmányának visellye gondját mivel hallottak más Határokon való ká — rok ... Féke András ur pedig gondját nem viselte noha ki ment a szénájához ha körül perselni nem merte, félvén a tüzek.káros - 126 -