Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

tagja lesz a búza mellett. I7A0—ben találunk egy bejegyzést a jegyzőkönyvbe,mely arra utal, hogy a város határában bizonyos mértékű dohánytermesztés is folyik. Egy fuvardíj kifizetése kapcsán kerül perre sor, ugyanis a dohány szállitásért járd összegben nem 239 tudtak megegyezni a felek. Az looo—

as években többször emiitik a dohányföldet a Zádornál, azonban ez sem területileg, sem jelentőségében nem lehetett nagy. Hogy ténylegesen iermexztettek-e dohányt, hacsak kis mennyiségben is, arra a fentieken kivül néhány terminológia utal. I800ban a dohány földet három embernek adják ki, mindegyiknek 2-2 véka árp

a 24-o alá. 1866—ból van jelzés, hogy a kerületi kapitány kéri, irjak meg a köles, a dohány és a hüvelyes vetemények állapo, 241 tat. A válasz nem ismeretes, igy nem tudjuk, hogy volt-e még akkor is dohány Karcagon, vagy a körlevél sablon szövegét másolták be a jegyzőkönyvbe. E néhány bizonytalan ada ton kivül sem az archivális anyagban, sem a hagyományban nem találkozunk többé a dohánytermesztés emlékével. Ez a munkaés tőkeigényes növény sohasem honosodott meg a karcagi földön. Általában megállapítható, hogy a kapás növények nehezen találtak otthonra Karcag határában. 1873-ban is még ugy kel lett hatalmi szóval kötelezni a lakosokat, hogy a haszonbéres 242 földön kapás növényeket termesszenek. Egyetlen adatunk van arra 179o~ből, hogy hagyma földet osztanak a lakosoknak. Az adat tanúsága szerint eléggé általános gyakorlat lehetett ez, bár sem korábban, sem későbben nem találkozunk többet az említésével : " Némely Lakosok a Hegedüs-hátat hagyma földnek fel osztatni kérik. A Hegedűs hátnak az a száraz része, melly bürköt - 114 -