Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

A gabona vetőmagot maguk termelték meg. Az itt ter mesztett acélos szemű búzát tiszavidéki bvzának nevezik. A következőkben néhány idős adatközlő véleményét idézzük arról, hogy milyennek tartották Karcagon a jó vetőmagot, s hogyan állitották elő : " A tiszavidéki búzát termeitik itt szívesen. Ez csak azir vót rossz, mert a kövérebb földbe megdűlt. Mio a bánkuti meg a székács erősebb szalmáju, az nem dűlt meg olyan hamar. A hozama a tiszavidékinek vót nagyobb.A vetőmagot ugy hagyták meg, hogy meg vót annak az aratónak mondva; hallod öcsém, vagy fiam, ennek a két hódnak a levágását utoljára hadd, hagy irjik meg jól. Mert csak.irett magbul lett a jó vetőmag. A vetőmagot külön kezeitik. Arra nagyon kellett a gazdának ü gyelni, hogy friss aratásu búzát ne vessik, mert a friss a ratásu búzabul lettek a fejletlen szemek, ha meg nem tisztította jól, ebbül lett az üszög." Egy másik adatközlő a fentieket kiegészitve a következőket mondja : " Vetőmagot magunk termeltünk. Azt ugy csináltuk, hogy meg is rostáltuk, meg is konkolyoztuk. A vetőmagnak valót már a lábán kiválasztottuk, azt utójára arattuk le. Láttuk, hogy ez a legszebb, legtisztább, ezt utoljára kell aratni. így irettebb lett. - Ezen csudálkozak én, hogy most hogy kél ki а búza, mikor azt mongyak ezek, hogy csak viaszérésibe kell levágni. Mink, az idősebb emberek avval tartottuk, hogy a legirettebb mag jó vetni. Ezt ugyanúgy arattuk le, mint a többit. Abbul is csak ugy kiment az arató risze, mint a másikból. A magot külön hombárba tettük." A Mezőgazdasági Technikum többször tett kísérletet arra, hogy uj buzafajtákat honosítson meg a karcagi földön. Ezek a - 112 -