Korek József: A Tisza II. régészeti leletei – A Damjanich János Múzeum közleményei 33. (1973)

Néhány feltárt gödör metszette a tiszai épitményeket és sirokat. A gödrök számából, ill. a leletanyagból követ keztetve igen rövid ideig tartó kis település volt itt

g átmeneti jelleggel. Az anyag között több kimetszett, áttört talpcső-töredék volt, mely kifejezetten kisrétparti sajátságokat mutat. E csoportba tartozást erősiti a csoportos pontdiszités alkalmazása is. Kisebb telepe volt a kultúra népének e lelőhelytől 5oo m*-re eső Szingegáton, ahol Patay Pál 325 tf területen tárta fel .emlékanyagukat anélkül, hogy határozott épitményeket megfigyelhetett volna, A területen húzott két párhuzamos árokból bőven kerültek elő a szintén kisrétparti típusú, cserepek. Megítélésem szerint az árokrendszer az Árpádkori településhez tartozik, amelynek házalapját fel is tárta. Szórványos cserepek kerültek elő Tiszavalk—Kenderföld, ill. Tiszafüred-Majoros lelőhelyeken is. Sokkal több eredménnyel zárult a középső rézkor kutatás, ahol a Tiszavaik-Kenderföldek lelőhelyen 1966-67-ben három alkalommal Patay Pál 54 sirból álló, a bodrogkereszturi kultúrába sorolható temetőrészt tárt fel, kimerítve a korábbi gátépitési munkálatokkal megbolygatott temetőt, amelynek teljes" sirszámát száz felett becsüli. A temetőből levont következtetésekből kiemelhetjük azt, hogy a bodrogkereszturi kultúrában kialakult, elég kötött ritus alapján ebben a temetőben további megerositest nyertek a férfi és női mellékletek adásának általánosításában, illetőleg a minőségi és mennyiségi adatokból egyre megalapozottabban kisérelhető meg a társadalmi tagozódás megallapitusa. Patay Pál a 29. férfisirt éppen ezen jellegzetességek miatt - 17 -