Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

vonja az osztrák védősereg figyelmét, s ezalatt Damjanich hadosztálya Cibakháza tájékán átkel a Tiszán és Vezseny, Tiszavárkony, Tószegen át csendben megközeliti Szolnokot. így is történt, 1849. március 5~én a reggeli órákban Damjanich hadosztályának sikerült majdnem észrevétlenül elérnie Szolnok déli szegélyét és a köd leple alatt várakozott a támadásra. A Ve— cseyvel megbeszélt jeltadó ágyúlövés azonban ké — sett és a köd felszakadtával elszánt rohammal in dúlt meg a támadás a régi vasútállomás ellen. Az osztrák tüzérséget olyan váratlanul érte a tárna dás, hogy a lövegeket a támadók ellen aam tudták forditani és igy teljes felszerelésükkel fogságba estek. Ezt a csatajelenetet örökitette meg Chiovini Ferenc festőművész a szolnoki Damjanich János Múzeum helytörténeti kiállitásán szereplő " A szolnoki csata" cimü képén. Ez a kép egyúttal rögziti is a történeti hőségnek megfelelően a csata egyik fontos szinhelyét. Innen a megrémült osztrák seregek a Tiszahid, majd észak felé menekültek és a Zagyván próbáltak átjutni, ladikon a Tabán fölött és a Vártól négy kilométerre lévő Malomzugban lévő fahidon. Az eszeveszett pániktól összetorlódó kocsik azonban megakadályozták a menekülést, igy több százan a megáradt Zagyván próbáltak keresztüljutni, de sikertelenül, mer« az ár elragadta majd mindé — gyiket. Dél tájban véget ért a szolnoki csata. Sz a diadal bizonysága volt annak, hogy a sok kaseíü nap után végre felvirradt a dicsőség napja is, Szolnok utcáit ellepte a nép és lelkesen köszöntötte Damjanichot katonáival együtt, A már emiitett nagy-. szerű jelenet mélyen beivódott a szolnoki lakosok szivébe is. Megismerték Damjanichot mint katonát — 05 -