Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

rülve voltak vagy magukat a fegyver által leöldöstetni, vagy a folyónak menni. A mint csak ugyan látván, hogy a viz nem széles, neki is mentek a viznek, ugy reményIvén, hogy át fogják lábolhatni. Azonban csak az úszásban gyakorlottaknak sükerült átmehetni, a többi, számszerint A-oo5oo, egy lábig a vizbe fulladt. A vizből kivé tettek, annak, partján eltemetve nyugszanak. Mielőtt a Zagyva folyót elérnék a szétszórt, s megfutamodott császáriak, foglyokká lettek közülük szinte 4oo-5oo, /A hadifoglyok között volt a rendházunknál szállásolt szép jellemű Landráf dragonyos főszázados, Knizdó János, Hardek Kurazir Ns„ lovas ezredlelkész és még egy más horvát születésű hadipap, kit lo óra táján házunktól vittek el, s városházhoz vezették a magyar honvédek/. Mind ez félnyolctól 9-lo óráig megtörtént, ugy pedig, hogy 9 órára már egészen a magyarok hatalmában voltunk. Igaz ugyan, hogy Ottinger Cs.k. tá borszernagy Walmoden és Hardegh nehéz lovasokból álló brigádjával és kevés gyalogsággal Karger tábornok segitségére jővén reggel 11 óra táján szolnoki határba ért, s magyar huszárokkal az ütközetet is megkisérlette; de miután Karger hadtestéből többé egy lelket sem talált, azonban pedig azt lát ta, hogy a temérdek sokaságú magyarsággal megmér kőzni lehetetlen, Szöllősi halom mellett nagy i szápba besüllyedt egy álgyuját elhagyva, más minden veszteség nélkül Abonyba visszavonult. Megjegyzendő, hogy egynéhány élelmethordó cs.társzekér, 7-8 álgyu, arany-ezüst s osztrák bankjegyekből álló, s hirszerint 3o.ooo-4-o.ooo forint nyi szép pénzösszeg és másféle zsákmány is mai dicső csatában a magyar hadsereg által elfoglalta tott. Egy jó félórával dél előtt már tökéletes csendességben volt az egész város, - 46 -