Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

1848/49 SZOLNOKON A szolnoki csata évfordulóin büszkén tekintünk vissza a pultba, hogy városunk történelmének sok keserű és fájdalmas emlékét feledve,örömmel ünnepeljük ezt a győzelmet

s amely'a dicsősé — ges "tavaszi hadjárat" kazdetét Jelzi. Felvetődik a kérdés : " Vajon mit ünnepeljünk a 48—

as sza — badságharc százesztendős évfordulóján, ha nem elsősorban és mindenekelőtt a férfias, bátor helytállást, ha nem a fegyveres ellenállásra való el — szántságot, ha nem a néptömegekre való támaszko dás merészségét, ha nem a világszabadság ügyeivel való tudatos összeforrást ? "/!/ Nemzeti függetlenségünk kivívásának eseményei és az 1848/49-es szabadságharc története jól is — mert. Langszavu vezetőjének, Kossuth'Lajosnak emléke benne ég minden magyar szivében. Egyéniségének varázsa, maga mellé állitotta a szabadságszerető ifjakat és öregeket is, akik mindenüket ke szék voltak faláldozni a haza védelmében. Ezért 11 nemcsak a legnagyobbakat ünnepeljük, hanem se — gitőjüket is, akik minden gyengeségükkel egyetemben nagyok voltak a helytállásban és hazaszeretetben : ... Damjanichot, Klapkát,, Nagy Sándor, mindazokat, akiknek neve be van irva a magyar történelembe és azokat, akiknek nevét•nem jegyezték fel : a nép fiait, parasztokat, iparosokat, polgárokat, értelmiségieket, akiknek szerény munkája tartja fenn az országot bekében és névtelen halála a vesz eély órájában. " /2/ Ez a célkitűzés vezet bennünket, amikor nem-