Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

sómat német nyelven ismételte, de, hogy reá nem hallgattak, a csónakban felálló tisztet 5o-óo lépésnyi távolságból célbavette és mellbelőtte. Az mindkét kezével mellére kapva, tántorogni kezdett. Néhány katonája segitségére felállott, ezek him báltak, s a túlterhelt csónak felborult. Hullámaitól a mellette elhaladó csónak, szinte elboritva, hirtelen elsüllyedt. Mégcsak segiteni sem voltunk képesek. Egynéhány, a Zagyva szélén úszkáló csákó jelezte 3o-4-o katonának a sirját. Néhány másodpercig látható volt vergődésük, de egy sem jött fel. Ezen helyről magam visszamentem a hidfőhöz. Lei ningen azt a parancsot küldte nekem, hogy a legénységet szállásoljam be. Amint a piacon a császári aknák gúlába állitott fegyverei mellett állottunk, /ugy manapság a megyeház nyugati sarkától egész a patikáig/ /19/ Vasváry János főhadnagy /mindig igen elmés ember volt/ azt az ötletet mondotta : n Hátha mi ezen zünderes /gyutacsos/ fegyvereket a mi kohás fegyvereinkkel kicserélnők ? " Mindom én rá : •'' Bizony ám, ... Tegyük meg ! " Összehivattam a századparancsnokokat és utasitást adtam, hogy minden századnál a kézben levő kohás fegyvereket hozzák ide ... Vasváry János főhadnagy legényeivel a régi fegyvereket a zünderesek helyébe gúlába rakatta és otthagyta. Volt nagy öröm, hogy jó fegyvereink voltak. Itt lett a német sereg a legjobb fegyverliferánsunk, még pénzt sem kellett érte Lüttichbe küldeni. A 7-ik hadtest Vécsey tábornok alatt 6 órára teljesen befejezte a hidcn való átvonulást. Rendkívülien elkésett a támadással. Feladat volt, reg gel 6 órakor a császáriaknak a Szandán levő elő őrseit /2o/ megtámadni, ehelyett csak 9 után lépett akcióba. Volt ezért a fővezérletben sok szóváltás. - 34 -