Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

lepetés várt': másik unokabátyámat, Tivadart is ott találtam. Ok már mind a ketten tisztek,, noha, majd öt hónappal később álltak be, mint én, és én mégis csak a freiierségig vihettem fel,De ők a 17—ik zászlóaljban, a barsi tót fiuk közt, csinosan öltözött tisztecskék, mig én bár fiatalabb, de a csatákban lerongyollott, régibb katona'vagyok a 9-ik zászlóaljban ... ... Most már szinte ujjászülettem, mert újra támadt egy kis reményem, hogy a magyarok örök'Istene még visszavezet valaha szerető körükbe. Emil. " A szemtanú 9-ik zászalóaljbeli honvád elbeszélése után egyik zászlóalj-parancsnok leirását figyeljük meg. Horváth Pál kapitány, a 19-ik zászlóalj parancsnokaként vett részt a szolnoki csa — tában, mind Damjanich egyik törzstisztje. Nemcsak zászlóaljának harcait irja le részletesen, hanem a csata egész menetét is. /17/ w Szolnoki Tis za-hid.i áriak elfoglalása, Szolnok város bevétele és a császári sereg fogságba esése 184-9. március 5-én. A magyar hadsereg 3-ik hadteste, Damjanich János honvédezredes parancsnoksága alatt gyülekezik Cibakházán. A 24—i események után, napról-napra erősbödött seregünk, már alig lehetett embert és lovat elhelyezni. Cibakháza-Tiszaföldvár, Nagy rév és a környékbeli puszták teljes-teljve lettek ember és lóval tömve. Március ^>-kn itt gyűjtött sereg a cibakházi külső réten, a hidon tul, a Tisza jobbpartján - 3 hadvonalba volt felállitva. Igazán meglepett engem ezen nagy és erős seregnek látása. Egyidejüleg'a harcászati beosztásunkkal is megismerkedtünk, ami mindnyájunkra jó volt, mert a parancsnokból ezen sok, járatlan - 26 -