Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

idején is időleges árterület, nádas, mocsaras, ingoványos terület volt,, amit halászaton és állattenyésztésen kívül másra alig lehetett használni. Földműveléssel is csak közvetlenül a falu környékén foglalkoztak. Az állatállományt a szilaj pásztorkodás sajátos, ősi nomád formája szerint legeltették. A lakosság gyarapodásával fokozatosan nőtt a müvelés alá vont terület, hosszú, türelmes erőfeszítéssel visszaszóritották a Tiszát, de megzabolázása a következő évszázadban sikerült csak a szabályozásokkal. A jobbágyok életét, gazdasági helyzetét az 172o. és 1728. évi un. regnicolaris—országos-összeírások és az 171l-l71^.évi, valamint az 1725. évi jobbágyösszeirásokból ismerhetjük meg, " Az újból benépesült falvak gazdasági életét a török korszakban a töröktől való állandó rettegés* a gyors menekülésre való állandó készenlét gondolata terelte sajátos irányba, megadva az ideiglenesség jellegét a gazdálkodásnak és településnek egyaránt." Az 1728. évi összeírásból megtudjuk,hogy " a Tisza—táj valamennyi falujában a jobbágyok fundusai, házhelyei nincsenek telkekre kiszabva, hanem ha valaki bárhol házhelyet szerez, arra nádból, vályogból vagy fűzfavesszőből font házát, kunyhóját bátran megépíthette, vermet is áshatott magának akadály nélkül. Az 1728 évi lakóhely statisztika szerint Roffon 21 ház, 4-3 kunyhó és lo verem található," /59/. Ugyanebben az időben már a községi önkormányzatot is megtaláljuk., A falu élén a biró és az esküdtek állottak. A biró szolgáltatta be a község adóját, hatásköre-becslési, nyomozási, rendőri ügyekre terjedt ki. A jobbágy községekben a birót a földesúr erősítette meg tisztében* A bírói tiszt