Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

A régi település pusztulását "bizonyítja az ' a tény,is, hogy az I689. március 13~an — Eger visszavétele után — Karaffa által elrendelt adó-* kivetésben nem szerepel Roff az összeirt 37 község neve között. Feltehetően a tiszamelléki elnéptelenedett községekből a hegyekbe, vagy a Tisza északi mocsaraiba vonták be magukat az emberek s várták meg a békésebb időket. /39/ Amikor a lakosság visszaszivárgott, uj helyet kerestek a letelepedésre. A régi helységtől D-re a Tiszának gázlója, s ezáltal a másik oldallal is szabad közlekedése biztosítva volt. így az Alföld és a Mátra vidékének átmenő forgalmát segítette elő a későbbiek során, mint folyóparti átkelőhely, Az árvíztől veszélyeztetett területnek ez a része kiemelkedő, árvízmentes terület volt, s végül különösen az ujratelepülés idején is meglevő nádas, mocsaras árterületen meglévő "sziget" jó lehetőséget jelentett az emberi támadás elleni védekezésre is. A jelenlegi község területe tehát a fentiek alapján alkalmasabb terep volt a letelepedésre, s ezért itt építették fel őseink uj lakóhelyüket. Az 1693. évi birtok— és jövedelemösszeirás— hol megállapítható, hogy a hódoltság után:*. Rákóczi Ferenc birtokához tartozott Roff is. 1695. június 25—én Szerencsen kelt megkeresésében roffi újonnan telepitett jobbágyai érdekében fordult Heves megyéhez, hogy házakat akarnak építeni roffi jobbágyai " és eként gyarapodni, tehát a megye érdeke is lesz, hogy a terhektől, a szokásos mentesség biztosíttassák részökre." /4o/ A kedvező feltételek hatására aztán nőtt is a lakosság száma. Az 1697-ik évben végrehajtott díkális összeírásban Roffon 7o férfi /l5 éven fe> lül/, 9o ökör, tehén, 981 kila búza, zab, árpa 42