Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

cius utolsó hetében érkezett értesítés a, szolnoki Damjanich Múzeumhoz, hogy Tiszaroffon a Hagyhat térségében az erőgépek sirra bukkantak. A leletmentésre kiutazó Selmeczi László muzeológusnak könnyű volt felismerni a halom keresztmetszeténél az emberi kéz munkáját. A humuszréteg eltávolítása után azonnal előtűnt a sir sötétebb földje. Sajnos a markológépek olyan alapos munkát végeztek, hogy a régész már csak egy koponyát, néhány — gazdag sirra jellemző - apróságot tudott Összegyűjteni. Leletmentési jelentéséből idézzük, a következő részletet : - "Korabronzkori nemzetségfő sirja Tiszarof- ' fon. A Tiszagyenda—Tiszaroff közötti úttól mintegy 1 km-re, Tiszarofftol 2 km-re fekvő Nagyhalmot jóminőségü feketeföld volta miatt a KÖzépti— szavidéki Vizügyi Igazgatóság töltésjavitásra elhordta. A leletbejelentés a koponya előkerülésekor történt. Ekkor a felettes vizügyi szervek a munkát le is állitották. Megérkezésünkkor azonban már a kiforgatott sírt kellett hitelesítenünk., mivel a munka a leállitás ellenére tovább folyt és a munkások a sirt feldúlták. A kiforgatott csontokból csak a koponya maradt meg. Kétoldalt bronzrozsda festette zöldre. A sir helyén, de másutt is a földben, nagymennyiségű okkert találtunk. A Nagyhalom hosszan húzódó homokdűne mes terségesen magasított közepe. A földmunkálatok közben egyetlen sir került elő. A sir melléklete fülbevalópár•'.. lehetett és a temetési rítuskor használt okker /vörös festék/. A sírban lévő bronzmelléklet alapján a sirt a bronzkornál korábbra nem keltezhetjük. A korabronzkori nemzetségfők temetési rítusainál használatos az okker használata. - 14-