Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Minden jel arra mutat, hogy az első pusztulás 1692—1699. között következett be. 1691-ben Galga kán rohanta meg tatár csapataival az Alföldet és a Tiszáig elhamvasztotta a településeket, a lakosságot pedig elűzte. 1697-ben újabb tatárdúlás pusztította, a környéket. A pusztítás Tiszapüspökit is érinthette, amit alátámaszt a jászói konvent egy 1692. évben kelt okmányának másolata. A másolati könyv — amely Hefflányi György 1692-ben kelt adománylevelét közli — Tiszapüspökit községnek nevezi, „amely később puszta lett." (88) Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlési jegyzőkönyve 1700-ban valóban a puszták közé

1 sorolja Tiszapüspökit. A közséffi élet 1701. körül kezdett újból kialakulni, ezt több dolog bizonyítja. 1702-ben adót vet ki a megye a községre, sőt 1703-ban az adóösszeírók tizenhat telket* írnak össze Tiszapüspökiben. Igaz, hogy ezen összeírás ellen tiltakozik a község nemes birtokosa, mert véleménye szerint az összeírás nem felel meg a valóságnak. Hefflányi György és Szemere Ferenc 1703. június 23. keltezéssel Kis-Bodoláról fellebbeztek a megyéhez az összeírt tizenhat porta ügyében. Részlet a levélből: „...holott annyi hely ott nintsen, melly világosan megtetszik Tiszaszajolhoz képest, aki sokkal nagyobb Tisza-Püspökinél, mindazonáltal nyolcz házhelből való, de ha szintén annyi volna is, öt örökös embernél több nem lévén, a többiek afféle jövevények, akik mikor akarják elmehetnek és mivel szabadságokban is egy esztendő van hátra, semmi hasznokat még nem vehettük ..." (89) Az idézetből kitűnik, hogy a megtelepedés két-három évvel előbb kezdődött mintahogy a levelet keltezték. Korabeli szokás szerint ugyanis a megtelepedés után a jobbágy adómentességet élvezett a földesurával szemben, két-három évig. Az adómentességre céloz Hefflányi és Szemere is mikor azt írja, hogy „szabadságokban is egy esztendő van hátra, semmi hasznokat még nem vehettük." 1703-ban a határviták is kiújulnak Tiszapüspöki és Szajol között, már a múlt évszázadban is vitatott területek miatt. 1703. április 5-én Hegedűs György, Hegedűs János, Balogh János, Balogh András szajoli lakosok panaszt emelnek a megyénél a tiszapüspökiek ellen. A vita végeredményét azonban nem ismerjük. (90) A község létezését azonban csak 1704-ig lehet nyomon követni. Valószínű, hogy Tiszapüspöki is osztozott a nagykunsági községek sorsában és másodszor is elpusztult a délvidéki rác csapatok betörése idején. A császári zsoldban álló rácok 1703 augusztusban, 1704 júniusban, 1705 májusban törtek be a Nagykunság területére és a pusztítást valószínűleg nem korlátozták a Nagykunságra, hanem kijutottak a Tiszáig. Több forrás tanúsága szerint 1711-től ismét bizonyos a község létezése. A Nógrád megyei jobbágyösszeírásokból tudjuk például, hogy Sipos Ferenc jobbágy Pilinyből Sas Pál földesúrtól elszökve 1710-ben, Janó * 1703-ban egy telek: egy jobbágyporta. 60