Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Az egységes rendezés javított valamit a jobbágyok helyzetén,, de a: szegénység alapjaiban megmaradt. Enne]k oka Tiszapüspökiben a súlyos szogálatok mellett az is volt, hogy a rétek víz járta területen feküdtek és ha ezek víz alatt álltak a kihajtott marhák a „nagy éhség miatt irtózta­tóképpen bőgtek és ahol kaphattak valamely eledelt hányat homlok min­den gátokat elrontván oda siettek, úgy hogy a pásztorok vetéseinket is nem oltalmazhatták." (164í Az Egri Püspökség rendeletéhez képest csökkentek ugyan az úrbéri szolgáltatások is, de még mindig nyomasztóak voltak. 1771-től a követ­kezőket kellett teljesíteni a községi jobbágyoknak egész telek esetén: — 52 nap robot napkeltétől napnyugtáig, szántás esetén négy marhával, saját ekével és boronával — évi két „hosszú fuvar", amely nem lehetett több két napi járó­földnél — 1 forint házatelke után — vágni kellett 40 kéve nádat és azt az uraság által megjelölt hely­re szállítani — adni kellett 2 csirkét, 2 kappant, 12 tojást és 1 icce vajat. (A többiek értelemszerűen kisebb szolgálatot tettek) A zsellérek szolgáltatása ugyancsak lényegesen enyhült, mert az évi egy forint adó mellett a házas zsellér tizennyolc nap, a hazátlan zsellér tizenkét nap gyalogmunkával tartozott. (165) Mária Terézia azonban nemcsak létrehozatta az egységes úrbéri szerj­ződést, hanem a megyék révén évenkénti „Ürbéri vizsgálat"-tot tartott, ellenőrizve, hogy betartják-e? Minden év végén a községi elöljáróknak írásban kellett nyilatkozni, hogy van-e panaszuk földesurukkal szemben. Tiszapüspökiben 1773-ban merült fel ilyen panasz. A községbelieks két­oldalas levélben fejtik ki panaszukat a megyénél, mert kérésüket a püs­pökség jószágigazgatója elutasította. Kérték ugyanis a központi jószág­igazgatót, hogy saját földjükön az egésztelkesek nyolc marhán és hat ser­tésen felüli állataikat, a féltelkesek hat marhát, négy sertést, a negyed­telkesek négy marhát, két sertést, a házi zsellérek két marhát és egy sertést ingyen tarthassanak. Panaszukat minden bizonnyal megoldotta a megye, mert a következő évi nyilatkozataik panaszmentesek voltak. A jobbágyok a saját és a földesúr földjein kívül deserta földek* műve­lésével is foglalkoztak. E deserta földek nem egy tagban hevertek, ha­nem mindhárom nyomásban szétszórtan. Csupán a kisszöggyepi kaszáló­ról tudunk, mint összefüggő deserta telekről. Nagy számban vállaltak ilyen földeket a szajoliak is. 1768-ban például tizenöt szajoli lakos hasz­nált Tiszapüspökiben deserta telket. Hegedűs Máté, Major Pál, Hegedűs * A deserta (elhagyott) telkeket 1771-ben az újonnan költöző jobbágyok számára mérték ki. A telek megszállásáig a már letelepedett jobbá­gyok használhatták önkéntes felvállalással. 1770-ben pl. 29 7/8 deserta. telek volt a községben. 83

Next

/
Oldalképek
Tartalom