Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Ezen kedvezmények hatásaiba a község lélekszáma két év alatt megduplázódott. Bizonyításul álljon az alábbi táblázat: Évszám Lélekszám 267 266 266 394 490 Források: 1765; EÁL: Liber CX. Tp. öi. 27. o. 1766; EÁL: EÉGL: Püspökség gazd. öi 140. 28. o. 1767; EÁL: EÉGL: Püspökség gazd. öi 142. 31. o. 1768; EÁL: EÉGL: Püspökség gazd. öi 144. 31. o. 1769; EÁL: EÉGL: Püspökség gazd. öi 146. 39. o. A betelepülés a környező községekből történt, amelyekben az újraosztásos földközösség még fennmaradt. 1776-ban Jászladányból Polgár István, Polgár Gáspár, Polgár György, Fegyvernekről Seres János, Szentiványból Mester János, Száj ólból Balogh András, Szelevényből Kiss János, Törökszentmiklósról Kormos János települt a községbe. (141) 1767-ben hasonló erővel folytatódott a betelepülés. Alattyánból Veres István, Szentiványból Kovács János, Benedek Mihály, Bálint Márton, Márvány György, Lados András, Czakó Gáspár, Szajolból Tóvízi Imre, Kákos Márton, Törökszentmiklósról Deme János, Jászladányból Csik György, Szendrtei János, Bujáki István érkezett a községbe családostól. (142) Ismeretlen helyről 1765 előtt települt Tiszapüspökibe Oláh Márton, Meredek József, Pokorni Márton, Hurszki János, Fekete István és Rácz József ugyancsak családostól. (143) Az újonnan települők a kimért százbuszonhét telekből nyolcvanhármat szálltak meg és ezzel lényegében véget is ért az új honfoglalás. Ámbár később is folytatódott a betelepülés, de mindig csökkenő mértékben. Az érkezők jórésze végleges letelepedőnek bizonyult és azonnal házépítéshez kezdett. Míg 1728-1766 között csupán 12-14%-al nőtt a lakásállomány addig 1766-tól alig három év alatt 69%-al. Lakóházstatisztika: Évszám Lakóházak száma 1728 40 1765 47 1766 45 1771 76 1765 1766 1767 1768 1769 81