Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

— 50-100 holdas birtokok száma 3, 208 kat. hold földdel — 100-500 holdas birtokok száma 6, 1264 kat. hold földdel — 1000-3000 holdas birtokok száma 1, 2438 kat. hold földdel. (355) Ilyen körülmények mellett elemi erővel újult fel ismét a megélhetésért, a földért való küzdelem. Az egyház híven régi módszeréhez rugalmasan reagált az újonnan kialakult helyzetre. Az 1940. évben országosan létrehozott kishaszonbérleti törvényt messze megelőzve megszüntette birtokán a nagy haszonbérleteket és a községi parasztoknak „örökös" kishaszonbérletbe adta ki a földeket 1936-tól. Ezzel elérte birtoklási jogának további konzerválását és leszerelte a mindinkább kialakuló elégedetlenséget is. 1937-ben a káptalani birtokon a nagy haszonbérlők helyében már négyszázhatvankettő kis- és középhaszonbérlő volt. A legnagyobb haszonbérlők: Chiovini Antal 82, Benedek József 132, Cakó János 37, Benedek Antal 75, Fülöp Sándor 45, Tóth János 84, Kenyeres József 108 katasztrális holddal. (357) A harmincas évek végén újabb nehézséget jelentett, hogy Horthyék háborús aktivizálódása következtében egyre szaporodtak a „hadigazdálkodásra" való áttérést biztosító intézkedések. Ez először a szabadpiaci értékesítést korlátozta. 1940 augusztusától búzát csak a „Fututfa" megbízottai vásárolhattak: Fülep Lajos, Szabó Péter, a Kövics testvérek törökszentmiklósi lakosok és az Első Törökszentmiklósi Gőzmalom. (358) 1941-ben a törökszentmiklósi Futura-átvevők mentesítésére Tiszapüspökiben is szerveztek egy megbízottat Benedek Márton személyében, akinek meglévő raktárára emeletet húztak, a besenyszögi révnél pedig egy komolyabb kapacitású Futura raktárát építettek. Később további megszorító intézkedések következtek, az alapvető élelmezési cikkek árusításában fejadagokat határoztak meg és a vásárlásnál jegyrendszert vezettek be. Az élelmiszerek közül a legnagyobb problémát a lakosság zsírral való ellátása jelentette. Ennek intézését a község maga vette kezébe és úgy oldotta meg, hogy a disznóvágások idején minden évben kölcsönt vett fel a lakosság egész évi zsírszükségletének (30 q) megvásárlására. A megvásárolt zsírt a község Benedek Albert és Nagy Károly henteseknél tároltatta, akik a kiadott jegyek ellenében eladták, a község pedig a befolyt összegéből a hitelt visszafizette. (359) 1942-től tovább rosszabodott a helyzet, ekkor már a kenyeret, cukrot, húst is jegyre lehetett kapni kis adagokban, a gazdálkodók részére pedig lisztfejadag volt meghatározva. Ezen felül csak a vetőmagot tarthatták meg, a többi gabonát az államnak kellett eladni meghatározott áron. Hogy a nagyobb csalások lehetőségét elhárítsák, már a cséplésnél „cséplési ellenőrök" vigyázták a parasztokat, hogy minnél kevesebb gabonát tudjanak kivonni az állami felvásárlás alól. A Szatmári Székeskáptalan birtoka. Miután Szatmárnémeti Romániához került a káptalan a Magyarországon maradt birtokai kezelésére jószágkormányzóságot állított fel. A jószágkormányzóság Pusztahídvégen (Poroszló és Sarud között) volt, vezetője Fényes Béla, ügyésze dr. Petró Kálmán, a kerülő Tiszapüspökiben Fülemen Ferenc, Besenyszögön Boros Miklós. 165