Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

• füves mocsarakat is: a Csikostóalján nyolc tagban 18 hektár, a Kásásban 36 hektár, míg a Karcsúban 35 hektár ilyen terület van. Ezek csak nagy szárazságok idején tűnnek el. (9) 1960-ban kezdett kiépülni egy mesterséges öntözőfürt, amelynek első lépéseként a Középtiszai Vízügyi Igazgatóság Mezőtúri Szakaszmérnöksége az I. sz. lecsapoló csatornát építette meg. A csatorna tiszapüspöki szakasza 5,7 kilóméter hosszú, négy méter széles és kb. kettő-három méter mély. Jelenleg a fürt kiépítettsége lehetővé teszi a termőterületek 7080%-ának öntözését. A község ivóvíz ellátása a felszabadulás után tett erőfeszítések révén megfelelő, az ivóvízellátás négy fúrott kútról történik. A kutak 250-480 méter mély rétegekre települtek, amelyek a járás átlagánál (80-150 méter) jóval mélyebben vannak. (10) A település és a lakosság Az 1960-as évek közepén befejeződni látszanak azok a nagy volumenű változások, amelyek a község életében zajlottak le a felszabadulás utáni két évtizedben. Különösen feltűnő a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának csökkenése. Míg 1949-ben 998 mezőgazdasági kereső dolgozott a tiszapüspöki határban, addig 1960-ban már csak 498, napjainkban ez tovább csökken ámbár lassuló mértékben. Még szembetűnőbb a mezőgazdasági dolgozók részarányának csökkenése. Míg 1949-ben a keresők 83,1% volt mezőgazdasági dolgozó, úgy 1960-ban már csak 44%-a. Ugyanakkor a környező, hasonló adottságú községekben — pl. Besenyszögön, Nagykörűn — ez az arány ma is 60-80% között mozog» (11) Lényegében befejeződött a lakosság osztálytagozódásának átrendeződése is. A termelőszövetkezetek 1964. évi egyesítésével végleg megvetették az egységes paraszti osztály alapjait. Kialakult egy viszonylag nagyszámú munkásosztály, amelynek ugyan jórésze még „kétlaki" módon él, de már alapvetően az ipar az éltető eleme. Az említett két osztály mellett még kisebb számú értelmiségi és alkalmazott réteg van a községben. Jelentősen megváltozott a családok összetétele a kislétszámú családok javára. 1960-ban két személyből áll 260, három személyből áll 200, négy személyből áll 122, öt személyből áll 66, hat és annál több személyből áll 50 család. (12) A lakosság 92,9%-a magyar, 7,01%-a (180 fő) cigány. A cigányok elkülönülve, külön életformát kialakítva, a község északi kijáratánál elterülő Veresparton laknak. Az utóbbi évtizedben mindtöbben kapcsolódnak be a termelőmunkába. (13) A lakosság lélekszáma lassuló mértékben ugyan, de még mindig fogy, 1965-ben ötszáz fővel kevesebb mint 1954-ben. 19631—1965 között —163 volt a vándorlási különbözet, az évenkénti átlag — 50. A negatív vándorlási különbözet nagymértékű lakosságcserével párosult. Az 1965. évi —62 vándorlási különbözet pl. 180 fős oda- és 242 fős elvándorlásból alakult ki. (14) Az elvándorlás 1957-ben volt a legnagyobb mértékű, egy év alatt huszonhárom család költözött el, ami valószínűleg azzal kapcsolatos, hogy 14