Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)
A község fontosabb tisztségviselői 1900—1920 között Munkástanács elnöke: Zsarnai Kálmán (1918—1919) I Nemzeti Tanács elnöke: Chiovini Ferenc (1918—1919) Főjegyző: Velkey Ádám (1905—1925) Aljegyző: Tompa Gyula (188^—1921) Bírók: 1900—1905 Fülöp Imre főbíró Sándor Menyhért másodbíró 1905—1908 Magyar Lukács „ Hajnal Imre „ 1908—1914 Ptolgár László „ Benedek Márton 1914—1917 Benedek Márton „ Vince Lajos „ 1917—1922 Polgár László „ "Vince Lajos „ Forrás: TKKJ. 3. köt. SZÁL. Gazdasági élet, birtokviszonyok A mezőgazdasági tulajdonviszonyok rendje továbbra is az 1860-ban megvalósított tagosításon alapult. Ennek szerkezete jelentéktelen változásokat szenvedett, amelyeket 1897-ben Simonyi Gyula mérnök mért be és vezetett át az 1881. évi kataszteri térképen. Az 1860. évi tagosításkor kiosztott telkek aprózódása azonban Tiszapüspökiben is nagy méreteket öltött a XX. század elejére. 1919-ben a száznegyvenegy birtokos gazda közül már 104 egy-öt holdas volt. Ez azonban mégsem 1 volt olyan nyomasztó mint az ország egyes részein, mert ezen törpebirtokosok káptalani kisbérletekkel enyhítették megélhetési gondjaikat. A lakosságot már 1908-tól foglalkoztatta a sárnyaki földek közös használatának megszüntetése. Az 1908: XXXIX. te. ugyanis lehetővé tette, hogy azokban a községekben, ahol az 1860. évi tagosításkor közöshasználatú földeket mértek ki azokat egyéni használatba vegyék. Mint tudjuk Tiszapüspökiben 1860ban 500 kisholdföldet adtak a Sáimyakban, a gazdák közös használatára, nádlás és faültetés céljából. A gazdák azonban később kieszközölték, hogy ezen területet > ,szántott-legelő"-*ként használják évenkénti újrakiosztással. Tekintettel arra, hogy az évenkénti újraosztás sok súrlódás oka volt, gyakorlati lépések történtek a helyzet megszüntetésére. A vármegyei főispán azonban, a háborús majd a forradalmi eseményekre hivatkozva, a megoldást későbbre halasztotta. (298) 1917—1918-ban a földosztás kérdése Tiszapüspökiben is halaszthatatlannak látszott. Chiovini Ferenc káptalani felügyelő látva a kialakult forradalmi helyzetet, már 1917-ben Szabó Norbert káptalani nagypréposthoz sietett és meggyőzte őt a földosztás elkerülhetetlenségéről, javasolva a befolyó földtérítési árak iparba A szántott-legelő kifejezés azt jelenti, hogy a terület telekkönyvileg legelő volt, de szántónak használták. A parasztok kötelezték magukat, hogy bármikor legelővé visszaállítják az előljárószervek utasítására. 142
