Szabó László: A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről – A Damjanich János Múzeum közleményei 25. (1970)
hatatlanul egységet és bonyolult rendszert alkot. A kult ú ra ilyen értelmezése megvilágít .ja előttünk a néprajztudomány három területre, a tárgyi» szellemi és a társadalmi néprajzra való felosztását, valamint a hagyomány és a nép fogalmának- értelmezését.-A ha, g yományt lényegében a ku ltúra egyik legfontosabb alkot ó részének, a társadalmi tevékenységek azonos körülmények között való ismétlődésének« rendszeres megvalósulási folyamatának tekintjük,, mely rendszeres ismétlődés azonos lényegü és formájuk szellemi és tárgyi pro— duktumokat hoz létre, s egyben meghatározott rendszert is alakit ki. állandó kapcsolódási felületekkel, törvényszerű felfejthető összefüggésekkel. Az ilyen módon értelmezett, állandó vonásokat és kapcsolatokat felmutató emberi tevékenységet és ennek eredményeit öszszefoglaló bonyolult rendszert tekintjük hagyományos kultúrának. A hagyományos kultúrát a magyar néprajz hagyományainak és gyakorlata-* nak megfelelően azonban csak a társadalomnak csak bizonyos rétegeinél« foként parasztságnál vizsgáljuk« mely parasztságot társadalom né prajzi szempontból sajátosan értelmezett munkaerkölcse segítségével határoltuk el más társadalmi rétegektől. Meg kell végül jegyeznünk, hogy tisztában vagyunk azzal v hogy felfogásunk merevnek tűnhet, mert a kultúrát, mint sajátos Össze— függés rendszert túlságosan önállónak, öntörvényektol meghatározottnak tüntettük fel. Mindennek módszertani, a tárgyalást könnyitő jelentősége volt. A felfogás egyoldalúságát a III. részben feloldjuk. - 68 -
