Szabó László: A társadalom néprajz alapvető kérdéseiről – A Damjanich János Múzeum közleményei 25. (1970)

Á MAGYAR NÉPRAJZTUDOMÁNY TÖREKVÉSEI A NÉPI TÁRSADALOM SAJÁTOSSÁGAINAK FELTÁRÁSÁRA AZ 1930-AS ÉVEKTŐL NAPJAINKIG '• • • Munkánk kiindulópontja a magyar népraja eddig feltárt és rendszerbe foglalt anyagának az a legszembeötlőbb sajátossága, bogy az eddigi és jelenlegi kutatási gyakorlatban meglehetősen élesen elkülönül egymástól a tárgyi néprajz és a szellemi néprajz

. Az 193o—

as években megjelent, addigi eredményeket betetőző nagy összefoglalás a Magyarság Néprajza ugyan hangsúlyozta a két terület, egységét és el nem választhatóságát,,a gyakorlatban mégis éles határt vont közöttük. Az első birálók, s azóta is sokszor, éppen a kettéválasztást, a néprajz anyagi és szellemi jelenségeinek erőteljes megkülönböztetését vették célba, s áttételesen támadták a magyar néprajztudomány e különállását szentesítő hasonló beosztá— 2 su intézményeit is. Történtek ugyan kísérletek e kettősség fel számolására, de a különállóság még ma is észrevehető. Legtöbbet éppen Győrffy István a kötetekben is oroszlánrészt vállaló, máig legnagyobb etnográfusunk tette ennek érdekében, amikor Teleki Pállal együtt létrehozta a Táj- és Népkutató Központot, amely keretet adott az egységesítő törekvéseknek szervezetileg is és lehetőséget biztosított a más tudományággal való szoros együttműködésnek/nyelvtudomány, földrajz, antropológia, stb./ De ez az intézet, mielőtt gyümölcse beérhetett volna megszűnt, nem állván ki az idők nagyará3 nyu változásait, társadalmi forradalmát. A két elkülönülő terület mai állapotát szemlélve elmondhatjuk, hogy az eltelt három évtized alatt azok sokkal közelebb kerültek egymáshoz. Nem olyan éles kettejük különbsége, mint a Magyarság Néprajza megírásának idején. Mindkét kutatási terület uj

t közös voná sokkal gazdagszik» s egyes tanulmányokban szinte egységbe olvad. Az uj törekvések azonban, még nem tetőződtak be, nea született olyan mé—