Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

Rendkivül tanulságosak az 1935. és az 1953,; év tavaszán jegyzett adatok : jószágból 1953.-ban alig pénzelhettek a tiszaföldváriak. Ahol kevés az állat - ott kevés a trágya is. Â műtrágya se— gitett volna, de Biacsi volt elnök emlité, hogy pénzük nem volt műtrágya vásárlására sem. Az a— szályos évben ezért is csekken a termés átlaga. 1953. évben nagyon kevés sertést számoltak Tiszai öldvárott. A falu történetéről irt fejezetben már emiitettem, hogy a század elején sertésből /malacból—süldőből/ pénzeltek a tiszaföldvá— ri szegényparasztok. . • 1935. évben 11.926 1953. " 7.018 sertést tartottak. Miért ? Biacsi elnök a takarmányhiányt emiitette. Dehát volt—e elég koca, hogy bőséges szaporulat lehetőségével számoljanak. Nem volt. 1935. évben lo24 1953. " 7o4 kocát tartottak a tiszaföldváriak /ideszámitva a martfül települést is/. Háromszája koca szaporulata, haszna hiányzott Tiszaföldvárótt í Ugy is mondhatnók, hogy ezáltal'háromszáz család megélhetése vált bizonytalanná. Ezek az emberek vagy a martfűi cipőgyár portáján kopogtak, vagy Szolnokra, vagy Budapestre költöztek. Aztán a ló. 1935. évben 121o, 1953. évben 75o lovat számoltak. A felszabadulás előtti i— dőkben 2262 agrárproletárt tartottak nyilván Tiszaf öldvár ott . Már akkor is gondot jelentett az ezer és ezer helyen fekvő kicsi parcellák művelése. A felszabadulás után — a földreform során tovább tagolódott a határ. A Lenin tsz javaslatára ugyan tagositottak, de a szövetkezeten kívül maradtak igauzsorával küzdöttek» A háborús kár következtében kereken 5oo lóval kevesebben igázhattak a tiszaföldváriak« - 94