Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

talpr.aállni, előbbre, tovább lépni a tiszai táj— ban* Tokaj tol Szege dig, •Szatmártól Csongrádig hiá— ba balt magyar ok ivadékai emlékeznek а múló idők nyomorúságos esztendeire. A .számok«, a tények kéretlen gyűrűje arra is Jé» bogy .a tanulságos, észleléssel jobbítsuk népünk életét s történelmét. Ezért idézzük a régi idők sz okás vil ágát 9- a feledésbe merült aszályos esztendőket. Ugyanis az éh— ség

? a betegség völgyébe tolta a tiszaföldvári szegénységet, az uraság* a hajdani világ. Most pedig a hajdani béresek, mezei munkások a tsz — az uj társadalmi rend igazolásául, ismételhetik i — Mégis lesz kenyér I Ez az észlelés egyúttal a változó világ jellegét is magán viseli, Á tsz paraszt az aszály okozta nehézségeket nem sokasodó szalmakazlakkal, de korszerű szocialista nagyüzemi gazdálkodással oldja meg. A tartalékalap igénybevételévé s az állattenyésztés, a hizlalás adta bevétel növelésével. Alapjában változik tehát az emberi élet 'Tiszai öl dvárott. As 1934-. évi aszály pőrére vetkőztette a földvári népet. Az I968. évi aszály nem zsugoritja a nép kenyerét. Van miből 5© forintot fizetni a tsz—ben teljesített munkaegységekre I Persze más vonatkozásban is különbözik az 1934-. évi aszály az ideitől, 1934-» érh®n.. a tisza— földvári nép alulra szorult a félfeudális államban» Ráfizetéssel termelték, a búzát s. válságos esztendőkben,, Most .a nép állassa öt-tia -esztendőre szavatolja a mezőgazdaság' boldogulását jalan» • tő terményárakat. ;

,.Í93% évben az inségmunka segítette a .kenyér пеХкЩ; maradt, mez ei munkás .családokon.. Most a tsa tartalékalapból a tavalyi szinten fizetik ki a. %Ш tagság aumkaegységjá^ randóságát* Ezí a különbséget a. közös és a háztáji terület adta jövedelem summázásával is ér—