Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

müveit emberfőkért nem jár prémium* csak az általuk termelt javakért, de a. társadalom műveltebb, emberibb életet kivan Î Ebből következik, hogy az anyagi jólét nem cél, de immár jó eszköz lehetne a szocialista faluközösség végső formálásában, XXX Utóhang I968. nyarán az Országos Meteorológiai Intézet budai központjában vizsgálgattam a Szolnok megyei, a tiszaföldvári aszályos esztendők alakulását. Szabó Béla, a földvári Lenin tsz agronómusa ugyanis nyilatkozott a Népszabadság cimü újságban, hogy emberemlékezet óta aligha volt olyan nagy a— szály, mint I960, tavaszán Tiszaföldvárott. Emlité, hogy búzából csak lo mázsás átlagtermésre szá— mitanak. Ez - vagyis az 1968. évi aszály — arra késztet, hogy az időjárás alakulását .alaposabban is számba vegyem a Lenin tsz eredményeinek vizsgálata során. Először : az irott emlékek szerint eddig az I&63. évi aszályos esztendő nyuvasztotta meg legjobban az élővilágot a Nagy Magyar Alföldön, írva vagyon, hogy a Jászság, Kunság, a felvidékre„ a Tisza-Maros

r Körös-mente, Erdélybe menté, hajtá a jószágállományát. Szörnyű éhség pusztitott, Szat— marban - Károlyi gróf uradalmában -. zsupfedelet etettek fel az állatokkal. Máshal а fakerget őrölték meg táplálékul. 2o ezer ember éhenhalt a Kárpátalján. A százesztendős szokás napjainkig is kisért. Két, ot

f vagy több éven át tartogatják, mentik, őrzik a bőséges esztendőben rakott szalmakockákat az alföldi szérűskertekben, vagy paraszti udvarokon. Aranyat ér az az aszályos szűk esztendőben. Másodszor : 1934-. —iki aszályos esztendő zsugorította majd semmivé a búzát, a kenyérgabonát, - 242 -