Balázs Árpád: A Lenin Tsz Tiszaföldvárott – A Damjanich János Múzeum közleményei 23-24. (1970)

sága, a látható / vagy láthatatlan / faluközösség maga is kovácsoló a a jövendőt. Az emberek /a vezetők/ maguk is érzik a változást. Csakhogy az embert nem kilóval, nem centivei, nem is az uralkodó pénzegységgel mérik. Ez a nép, vagyis a tiszai, földvári társadalom alig mérhető dénárral, ranus forinttal

g koronával, pengővel, vagy forintba ágyazott munkaegység-valutával. Színe, szaga vagyon itt a lebbencslevesnek, a csirkének, a birkatestnek, mindennek, A százötven esztendős szokások, emberi jóságok immár szépen szolgálják a családot, a népet. Szert vallattam a tiszaföldvári gyermekes termelőszövetkezeti családokat. A mindennapos élésüket, Жеа is az öregektől, de a tízesztendős gyermekektől tudakoltam .a mindennapi kenyerüket. Behat a harmincas évek szülte / a korabeli orvosok észlelte / testbéli zsugorodás nem jelentkezik a számadásba vont családoknál.Szép

en szelik a mindennapi betevő falatot. Érdekes tehát napestig sorolni a tiszaföldvári családok — a gyermekek — mindennapi kenyerét. 1966-67* évben pedagógusok segítségével vizsgáltam meg 38 iskolás gyermek találkozását a tiszaföldvári általános iskolában, A 38 tízesztendős gyermek egy osztályba járt, A gyermekek kétharmada termelőszövetkezeti családból származott, A kisebbik rész vegyes háztartásból érkezett. Az apa, vagy az anya dolgozik a ts z-ben — a másik szülő a szomszédos martfűi cipőgyárban. Mindegy. Az adatok / az uralkodó étkezési szokások/ hűen mutatják a családon belüli változásokat : az adatfelvétel időpontja: 1966Д, a gyermekek száma 38 nem evett 6 kény ér, v, zsiroskenyér 1 tea+ piritós 3 gyümölca+lekvároskenyér - 225 1967.1. 1967.

V 35 35 1 1 2 1 4 4