Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)

tek, valamint a merev jogszabályok, ® egyéb körülmények miatt — változó képet mutat. Általában az irredemptusok létszáma meghaladta a redemptusok létszámának felét. A gazdasági életben a vezetőhelyet a külterjes állattenyészséts foglalta el. Ez hozta a legtöbb hasznot. A rossz útviszonyok nem okoztak különösebben szállítási nehézséget, mivel az állatokat lábon hajtották. Az állattartás súlypontja fokozatosan a hámos ló és a juh tenyésztésre helyeződik át. jármos ökör, sőre, fejős tehén hámos ló sertés juh 1732 263 — 640 64 277 1421 1750 339 275 872 1015 555 2368 1774/75 314 398 1072 1451 655 2758 1794/95 264 32 934 1473i 494 5447 1804/05 350 83 1317 2238 1117 12803 1814/15 272 4 961 2024 1520 10332 1824/25 445 164 1340 2452 1785 14991 A táblázatból leolvasható, hogy csak a hámos ló, sertés, juh létszámának növekedése előzte meg, illetve tartott lépést a lakosság számbeli gyarapodásával. A jószágokat a belső (territórium) és a külső bérelt pusztákon (plCsejt, Tomaj, Fegyvernek, Kocs, Szelencés, Ecseg, Daraksa, Kecskés) őrizték a különféle pásztorok, akiket karácsony után, vagy január elsején fogadtak meg és addig tartózkodtak a mezőn, míg az idő engedte. A beszorult állatokat tanyai szállásokon, színekben és a helységben lévő ólakban teleltették. Takarmány gyanánt szénát, sást és gazt etettek a jószágokkal. A XVIII/XIX.. sz. fordulóján 2 gulyás, 1 ökör és 2—3 tehén csordás, 1 szilaj-, 1 kanca- és 2 béklyós ménes csikós, 1 kos-, 1 bika-, 1—2 borjú pásztor, 7 nyáj juhász és 2 nyáj kondás volt Kisújszálláson. A számadó pásztorok maguk gondoskodtak bojtárokról. Anyagilag elég jól álltak. 1778-ban pl. Nagy Pál számadó gulyás tulajdonában 3 tehén, 3 harmadfű tinó, 2 tavalyi ökör, 1 ló, 24 juh, 14 bárány, 1 sertés é

s 2 ökör volt. Bérük sem megvetendő. Az 1790-es években a gulyás minden marhától 7 kr-t és két marhától 1 kenyeret kapott. Körülbelül ugyanennyit, vagy ennek megfelelőt kaptak a csikósok, ökör és tehéncsordások is. 1789-ben a tehéncsordás a darabonkénti 7 kr-on kívül megkapta „minden tehénnek egyszeri tejét, s minden két tehéntől egy napi tartást". A borjú pásztor 1790-ben hat borjútól 1 véka életet, 1794-ben „ötöd véka fele búzáért, fele árpáért és egy sor tejért" tartoztak a borjúkat karácso37