Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

Mindez elősegítette ugyan a munka termelékenységét, de a nagyobb birtok szempontjából mégis visszahúzó ereje volt, inert a munkába bekapcsolódó parasztok elmaradottabb technikával, rosszabb munkaeszközökkel dolgoztak. A szakértelem a hagyományokon alapult, s a korszerű művelési rendszert, munkamódokat visszaszorította. A hegyvidéken ez a munkaszervezeti típus elsősorban a nagyobb, már 200 holdat is meghaladó gazdaságoknál volt jelentős. A parasztgazdaságokban nem tudott gyökeret verni, hiszen a nagy gazdaréteg itt meglehetősen vékony volt, s birtoknagyságuk csak ritka esetben haladta meg az 50 holdat. Ennél alacsonyabb birtoknagyságból pedig, figyelembe véve, hogy ugart is hagytak nem tudtak kiszakítani részes földet. Ezek a gazdák is inkább a társasmunka lehetőségével éltek. Bér- és részesmunkák A hegyvidéki területeken a szabad bér- és részesmunkák elsősorban a nagybirtokokon, bérlőgazdaságokban volt jelentősége. A parasztgazdaságok csak ritkán éltek ezzel a lehetőséggel a tőkehiány miatt. A nagyobb gazdaságok is csak a nagy mezőgazdasági munkák idején foglalkoztattak számos jelentősebb mezőgazdasági munkást, s ez is kis időre korlátozódott, mert a nagyobb birtokok is szemtermelő gazdálkodást folytattak. „Eddig mindig voltak urak, azoknak arattak a szegény emberek. Grósznak 70 pár aratója volt. Azután még volt itt egy uraság, Bloki Tamás, Hollókő fele. Annak megint volt 22 pár aratója. Ügy arattuk a búzát részére." (Rimóc) „Idénymunkások nem jártak el innen. Ide Szántóból és Tályáról jöttek, de csak az aratási időre (hat hét, aratás, hordás, cséplés). Páranként 14—15 q terményt kaptak. A tályaiak egyformán kaptak, de másutt a marokszedő kevesebbet kapott. A helybeliek egyharmadrészt fizettek nekik. Űgy is hívták a .marokszedőt, hogy harmados. A szántóiak egyenlőt fizettek, úgy osztották el." (Gagyapáti) „A gazdagabbak lovasgéppel gépeltek, .mikor gyerek voltam. A szegényebbek kézi géppel. Ez sikertelen volt. A lovasgépet két ló hajtotta. 2—3 ilyen gép volt a községben. A gépért és a munkáért részt adtak, de már nem tudom, hogy 'mennyit." (Szögliget) „Gépelésnél, aratásnál már részt is adtak. A képesnek kiadtuk a részt, 1/8-ot." (Csenyéte) A kézi gépet és a lovasgépet még bérmunkások kezelték, de a cséplőgép megjelenésével társasmunkává vált ez a munkafolyamat is, éppen úgy, mint a hordás. Sok embert foglalkoztatott, s ha a gazda az amúgy is kevés termésből részt is adott volna, alig maradt volna neki valami. Kapálásnál és egyéb mezőgazdasági munkáknál is csak az uradalmak foglalkoztattak bérmunkást vagy részest. Parasztgazdaságokban még a kulákoknál sem adtak ezért részt vagy pénzt. A társasmunka megoldotta munkaerő kérdésüket. Az állandó cseléd vagy bérmunkás foglalkoztatása is a nagygazdaságokra, uradalmakra jellemző. Cselédet még egy 30—40 holdas nagyobb gazda sem fogadott, nem állott módjában. Ezért a bér- és részesmunka ezen a területen nem volt jelentős. Mivel csupán az aratásnál és a feldolgozó munkáknál fordult elő, s a növények gondozásában, folyamatos ápolásában nem is nagyon alkalmazták, ezért a termelékenységi foka meg sem állapítható. Ezek a -munkák a már beérett termést, a pozitív hasznot nem igen befolyásolták. 84