Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

e) az elnevezések utalnak terhes voltara is, d) sok esetben a segítség álcája mögé bújnak."

131 S. Sándor Pál pedig a ledolgozást, azaz a viszontmunkát, mely rendszerint igás munkáért végzett gyalogmunka volt, rendkívül gyenge termelékenységűnek tartja. „Ledolgozás esetében a paraszt szegényes, primitív technikájával folyik a munka és ilyen módon konzerválódnak a félfeudális állapotok."

12 Ebben szinte valamennyi munka megegyezik. A termelékenység alacsonyabb foka e munkáknál annak következménye, hogy a zsellér, a bérlő jobbágy vagy szabad paraszt a »maga kezdetlegesebb szerszámaival dolgozott az uradalomban vagy nagyobb gazdaságban is. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy ezen a területen, a kölcsönmunkában vagy ledolgozásban ugyanúgy és ugyanolyan kelletlenül dolgoztak volna, mint robotban. Maga a paraszt, aki a nagycsaládi munkaszervezet szomszédságában nőtt fel vagy imaga is nagycsaládból szakadt ki nemrég, annak szigorú munkaerkölcsét a magáévá tette. Az uraságnak vagy a nagy gazdának igáért végzett [munkát úgy fogta fel, mint egymás kisegítését, s 'maga is kötelességének érezte a jobb munkát. Már 'maga az elnevezés, a segítség általános ebben a vonatkozásban is az egész területen. „Kisegítettük egymást a nagyobb gazdákkal." (Szögliget) ,.Ha az uraság szívességet tett igájával, szolgáltunk neki egy pár napot. Ezt az uraság nem követelte, de megígértük omi magunk. Kukoricát, répát, krumplit ha hazahordta az uraság az övét, a mienket is szívesen hazahord ta, ha rá vártunk. Ilyenkor 1—2 napi alkalmi munkákra elmentünk az urasághoz érte." (Dubicsány)

133 „Szegény ember a jó gazdát segítette. Az meg kisegítésül eljött fát hozni az erdőből. Általában 3—4 napot kellett dolgozni egy fuvarért. Volt olyan is, ha megszorult, hogy egy napért tett egy fuvart. Előfordult olyan is, hogy le volt kaszálva a rét, másnap ünnep volt. S ekkor, hogy a rét fel legyen takarva, addig könyörgött az embernek, hívta, gyere el nem maradok adós, elmegyek egy fuvarra. Velem is így történt." (Hét)

134 „Volt, hogy valakinek nem volt fogata, de volt 5 hold földje. Akkor a nagyobb gazda kisegítette, megmunkálta fogattal Vagy fát hordott neki szintén fogattal az erdőről, ekkor a kisebb gazda azt ledolgozta neki gyalogmunkával." (Ipolyvece) „Egy igás napért három gyalognapot kellett visszasegíteni. Arra mindig vigyáztak, hogy kisegítsék egymást a faluban. Azt tartották, hogy ha József napkor sem ment ki az özvegy asszony ekéje, akkor szégyelje magát a gazda is." (Csenyéte) A fenti példákat imég szaporíthatnánk, de ez is elegendő annak illusztrálására, hogy még a múlt század végén is csak kisegítésnek, kölcsönmunkának tekintették az aránytalanul nagy ledolgozást is, és mint ilyen munkára vonatkozott a falusi munkaerkölcs szigorú előírása. A munka termelékenységét tehát kölcsönmunka vagy ledolgozás esetén' nem befolyásolta a hanyagság. Minden kisebb földű gazda látta munkája ellenértékét, s elvárta a gazdától is, hogy jól megdolgozza a földjét igával. Természetesen az elvárás kölcsönös volt. 131 BALASSA IVAN: A „ledolgozás" magyar elnevezései. MNyJ I. (1954) 145. 132 SÁNDOR PÄL: i. m. 91—92. 133 MOLNÁR BALÁZS gyűjtése, HOMNA 778. 8. Dubicsány, 1952. 134 MOLNÁR BALÁZS gyűjtése, HOMNA 786. 8. Hét, 1952.